P MOBIL Magyar rockegyüttes: Ideje elmondani a Mi verziónkat!

Szeretettel köszöntelek a P.Mobil Rajongói Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1278 fő
  • Képek - 1214 db
  • Videók - 558 db
  • Blogbejegyzések - 381 db
  • Fórumtémák - 11 db
  • Linkek - 11 db

Üdvözlettel,
Szatmári András
P.Mobil Rajongói Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a P.Mobil Rajongói Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1278 fő
  • Képek - 1214 db
  • Videók - 558 db
  • Blogbejegyzések - 381 db
  • Fórumtémák - 11 db
  • Linkek - 11 db

Üdvözlettel,
Szatmári András
P.Mobil Rajongói Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a P.Mobil Rajongói Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1278 fő
  • Képek - 1214 db
  • Videók - 558 db
  • Blogbejegyzések - 381 db
  • Fórumtémák - 11 db
  • Linkek - 11 db

Üdvözlettel,
Szatmári András
P.Mobil Rajongói Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a P.Mobil Rajongói Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1278 fő
  • Képek - 1214 db
  • Videók - 558 db
  • Blogbejegyzések - 381 db
  • Fórumtémák - 11 db
  • Linkek - 11 db

Üdvözlettel,
Szatmári András
P.Mobil Rajongói Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

2010. 03. 17.



Ideje elmondani a mi verziónkat!


Eddig nem kívántunk nyilatkozni a kiválásunk okairól, azonban annyi elferdített verziót olvastunk a neten és hallottunk vissza ismerőseinktől, hogy ideje elmondani a saját verziónkat az RB és MM zenekarokból való távozásunkról. Figyelem! Alábbi írásunk hosszúra nyúlik, csak az olvassa el, akit valójában érdekel, hogy mi is történt! Ezek tények, nincs semmi körítés és spekuláció, úgy vannak leírva a dolgok, ahogyan azok megtörténtek.
Természetesen ez egy nézőpont, ami a helyzetünket kívánja tisztázni, nem mintha valami okunk is lenne bárkinek magyarázkodni. Lelkiismeretünk tiszta, természetesen mi sem vagyunk tökéletes emberek, követünk el hibákat, azonban úgy érezzük, hogy az RB-ben és MM-ban megfelelően végeztük feladatunkat emberileg és szakmailag egyaránt.

Ezen írásomat négyünk nevében, - Mészáros Péter, Lőrincz Viktor, Borbély Zsolt, Vámos Zsolt - mindannyiunk teljes hozzájárulásával és egyetértésével teszem nyilvánossá!

Vámos Zsolt: Engedjétek meg, hogy először írjak magamról és a zenéhez való viszonyulásomról.

13 éves korom óta élek a zenében, ez jelentette számomra mindig is a legmegfelelőbb közeget gondolataim és érzéseim kifejezésére és megélésére. Azóta mindig arra törekedtem, hogy megfelelő minőségben tudjak dolgozni és a lehető legtöbbet tudjam kihozni adottságaimból. Zenésztársaimat is mindig szakmai és emberi tényezők alapján válogattam meg, általában több sikerrel. Rengeteg nagyszerű muzsikussal dolgoztam, akik nagyszerű emberek is voltak egyben. 27 éves pályafutásom alatt mindig ki tudtam jönni az emberekkel, és úgy tudom, hogy engem is el lehetett viselni az esetek többségében. Jellemzően csapatban és közösségben gondolkodom a mai napig, mert meggyőződésem, hogy akkor lehet igazán nagy dolgokat letenni és jól zenélni. Továbbá szeretek dolgozni és tudok is. Úgy gondolom, hogy a munkának, ha tehetséggel és korrektséggel párosul, mindig megvan az eredménye. Alapvetően magát a zenét szeretem műfaji megkötöttségek nélkül, ezen belül a rockzenéhez van a legtöbb közöm, de szívesen dolgozom más stílusokban is.

/Egy kis kitérő:

2004-ben barátaimmal, akikkel már előtte is többször dolgoztunk együtt, megalakítottuk a ma már Billy Idol Tribute néven működő formációt. Ők a következők: Borbély Zsolt – dob /akivel már gyerekkorunk óta sok zenekarban voltunk együtt/, Mészáros Péter – billentyűs hangszerek, Lőrincz Viktor – basszusgitár és Sipos F. Tamás – énekes /akivel annak idején együtt voltunk az Exotic együttesben is/. Ezt a bandát azért hoztuk létre, mert olyan dalokat szerettünk volna eljátszani klub környezetben, amelyek meghatározták fiatalságunkat és amelyek leginkább a 80-as évek külföldi rockzenéi voltak. Továbbá a mai napig nagyon hangsúlyos számunkra, hogy mi mindannyian barátok is vagyunk, tehát nem érdekek kötnek össze bennünket és így külön élvezet az együtt zenélés. Hogy ezt miért is írtam le, alább majd erre is kitérek…/

Az RB együttes vezetője, Z.A. 2006-os betegségéből szerencsésen felépült, ami után 2007-ben egyértelmű lett, hogy tovább szeretné folytatni a zenélést és az RB-t. Miután telefonon felhívtam, hogy érdeklődjek állapotáról, már akkor elmondta, hogy abban gondolkodik, hogy beszálljak az új zenekarába és Mészáros Péter, valamint Lőrincz Viktor is szóba kerültek, mivel már mindkettőjükkel több ízben dolgozott. Örültem neki, hogy tele van tervekkel és álmokkal, amiben mi is partnerei lehetünk. Már csak azért is, mert a segélykoncerten, ami érte lett rendezve, mi is felléptünk a Billy Idol Tribute együttessel és tiszta szívből drukkoltunk neki, hogy túlélje ezt a rettenetet. Szerencsére ez megtörtént, így 2007 tavaszán elhatároztuk, hogy együtt folytatjuk tovább. Mivel M. Petivel és L. Viktorral zeneileg össze voltunk szokva, számomra egyértelmű volt, hogy együtt lépünk be a zenekarba. Borbély Zsolt nem sokkal később került a képbe, ami szintén „adta magát”. Tehát Z. A. és mi hárman megvoltunk, azonban egy másik gitárosra is szükség volt, amihez Z. ragaszkodott, hogy „profibb” legyen az összkép. Javasoltam neki, hogy K. Tomit vegyük be, mert szakmailag és emberileg akkor őt tartottam a legalkalmasabbnak a posztra. 2007 júliusára összeállt az új banda. Borbély Zsolt kicsit később, szeptember körül lépett be… Nagy lendülettel és lelkesen, bízva a lehetőségekben, kezdtünk neki a próbáknak. Úgy éreztük, hogy végre azt a műfajt csinálhatjuk profi módon, ami számunkra a legtöbbet jelentette akkor is és ma is, illetve amihez a legtöbb közünk volt és van. Azonban már az első nyilvános megjelenésünk alkalmával ösztöneim riadót fújtak, ma már sajnálom, hogy akkor azonnal nem léptem vissza az RB-ben kínálkozó lehetőségtől, mert akkor életem talán /lelkileg/ két legrosszabb évét megspórolhattam volna. Történt ugyanis, hogy az első rajongói klub összejövetel előtti hangpróbán Z. olyan hangnemben és arroganciával kiabált K. Tomival, hogy komolyan elgondolkodtam, vajon milyen embernek is ismerem őt /egy kis csip-csup műszaki hiba miatt/. Ezt neki szóvá is tettem, ami aztán szépen lepergett róla és el lett kenve. No mindegy… gondoltam, talán a sok új helyzet miatti stressz okozta ezt a megnyilvánulását. Később rájöttem, hogy tévedtem…..

Ezután elkezdődtek a próbák, majd jött az első nagy visszatérő koncert 2007-ben a Pecsában. A koncert „A Legenda Visszatér” címmel volt jelölve, ami szerintem nem túl ízléses dolog, miszerint valaki Legendának hívja-hívatja magát és ezt ki is jelenti a nyilvánosság előtt /főleg, ha az illető sokak véleménye szerint soha nem is volt legenda/. Ma már ennek is értem az okát, de még most sem tetszik. Teszem hozzá, hogy a zenekarral csak a koncert napján értesültünk erről a legenda dologról………

Szóval túl voltunk az első nagy koncerten, ami inkább rémálom volt, ha a technikai problémákra gondolok, valamint az utómunkákra. A közönség nagy része persze ebből semmit nem vett észre…. De ha már itt tartunk kedves közönség! A 2007-es RB DVD hangja köszönő viszonyban sincs a valósággal, ugyanis minden hangszert a dob kivételével újra kellett játszani , ami akkora munka volt, hogy nem mesélem el, ezért lepett meg nagyon mindenkit a zenekarban, hogy még csak egy „köszönöm”, vagy egy „elnézést, hogy így alakult” sem hangzott el az illetékesektől. A zenekar tökéletesen elvégezte a rá bízott feladatot, mégis szar lett a palacsintában…. No mindegy, ismét ugorjunk….

Ezen a koncerten hangzott el először egy dal Kötéltánc címen, amit Z. hónapokig úgy konferált fel, hogy ” írtam egy dalt”. Hát tisztelt érdeklődők ez is egy érdekes szösszenet… Ez a dal az amerikai Journey együttes All The Way című szerzeménye /aki még nem tudná/, amin egy egész hónapig dolgoztam, hiszen le kellett „szedni”- fülelni, majd feljátszani a vonós zenekari szólamokat, meg kellett csinálni a dobokat, a billentyűket, a gitárokat, valamint fel kellett vennem az éneket és aztán össze is kellett keverni. Arról nem is beszélve, hogy Z. zongorázása olyan minősíthetetlen volt, hogy keményen kozmetikázni és javítani kellett, hogy megjelentethető legyen a felvétel. Kb 1 hónapot áldoztam erre a munkára, de ezért sem kaptam semmit, ezt magától értetődőnek tartotta a „Legenda”. No mindegy…ismét. /…jut eszembe…lehet, hogy én vagyok a különc, de én nem szeretek idegen tollakkal virítani…../

Majd jött a következő „klassz” ügy /pedig ekkorra már lehetett volna egy kis rutinunk ebben is/. Adódott egy ötlet és lehetőség, hogy Deák Bill Gyula tiszteletére készüljön el egy dal. Z. átjött hozzám ezzel a szerintem nagyszerű ötlettel és eldúdolgatott nálam valamit és kért, hogy abból a néhány foszlányból csináljunk egy dalt. Jó. Felvettünk egy két ötletet a gépemre, gitározgattam, ötletezgettünk, ajánlottam neki néhány harmóniakötést, hangszereltünk. Az akkord felrakások nagy részét és a vokálokat kitaláltam, főleg ami a refrént harmónia vezetést illeti. Majd miután elment, az egész dalt meg kellett rendesen hangszerelni, gitározni, keverni, stb. Erre az alapra írta meg Horváth Attila barátom nagyszerű dalszövegét, ami szerintem tökéletes lett. Ebből aztán az lett, hogy amikor előadtuk az Arénában Bill tiszteletére, Z. úgy konferálta be, hogy írtam egy dalt Horváth Attilával. Nem kaptam levegőt a meglepődésemtől, de a többiek is csak néztek, hogy ez hogy is van, hiszen ezt a nótát nekem is köszönheti a tisztelt publikum….ha nem jobban. Jól esett volna, hogyha engem is megemlít, ha már húszszor annyit dolgoztam és tettem a dalhoz, mint ő….Mikor ezt szóvá tettem, az volt a válasz, hogy „majd eljön annak is az ideje”…,mármint, hogy megemlít. Mondta ezt nekem, aki eddig 70 nagylemezen dolgoztam szinte mindenkivel a szakmában, nekem, aki a 90-es évek elején tagja voltam két sztárzenekarnak is, nekem, akinek a neve alsó hangon is legalább 1.000.000 eladott hanghordozón szerepel… szóval kiakadtam. Csak érdekességképpen említem meg, hogy 1998-ban ismertem meg a „Legendát”, addig azt sem tudtam, hogy a világon van, annak ellenére, hogy állandóan azt hangoztatja, hogy 30 éve mekkora császár.

No mindegy megint….ez a mondat kezd ismerős lenni nem?......Kezdtek a viharfelhők gyülekezni….

Teltek a hónapok és egyre világosabbá vált mindannyiunk számára, hogy Z. a zenekart csak eszközként és végrehajtóként ismeri a saját önös érdekei kiszolgálására. Semmibe nem volt beleszólásunk, ő egy személyben döntött mindenben, a koncertműsor dalainak összeállításától kezdve a fellépések összes velejárójáig, beleértve természetesen a pénzügyeket is. Pedig szerettük volna a sajátunkénak érezni ezt a produkciót, azonban ez így lehetetlenné vált. Ügyesen mindig mindent kimagyarázott. Soha nem engedett betekintést a pénzügyekbe sem, így tulajdonképpen egy személyben döntött a mi megélhetésünkről is…. hát szerintem ez enyhén szólva gyomorforgató. Ugyanakkor sértve érezte magát, hogy mi mindannyian más produkciókban is külön-külön és együtt is dolgozunk. Többször hisztibe hajló kirohanása volt például az ellen, hogy Sipos F. Tamással rendszeresen játszunk Billy Idol Tribute együttesként is /az ellen a Sipos F. Tamás ellen, aki az elsők között ajánlotta fel, hogy Z. segélykoncertjén mi is lépjünk fel/ . Nem egyszer történ meg az is, hogy előre - időben - figyelmeztettük pár dátumra, amikor valamelyikünknek egyéb munkái voltak, ennek ellenére rendszeresen keresztbe szervezett és emiatt sok munkánkat le is kellett mondani. Majd amikor azokhoz a dátumokhoz érkeztünk, nem sokkal előtte közölte, hogy azok a bulik még sincsenek. Olyan is volt nem egyszer, hogy csak véletlenül derültek ki az utolsó pillanatban a lemondott időpontok, ami miatt többször igen kellemetlen és rázós emberi, valamint anyagi helyzetbe kerültünk. Viktornak és Péternek is többször komoly kellemetlenségei adódtak ezekből a munkahelyeiken, ami számukra és családjaik számára a megélhetést biztosítják. A RB soha nem hozott annyi bevételt, amiből meg lehetett volna élni, legalábbis nekünk nem…….

Elérkeztünk a Mobilmánia ügyekhez. Közben jegyzem meg, hogy az RB így szépen lassan kezdett megdögleni úgy emberileg, mint szakmailag, és már egyre kevesebb ingerenciánk és kedvünk volt csinálni. Tulajdonképpen csak megszokásból és a konfliktusok elkerülése végett voltunk az együttesben. Z. és a zenekar között egyre mélyült a szakadék. 2008-ban - már nem emlékszem, hogy pontosan mikor- egyszer csak felhívott Z., hogy azt találta ki, hogy létrehozza az MM-t az ex-P. Mobilos énekesekkel, amiben hárman a RB-ből közreműködőként, mi is részt veszünk. Határozottan kijelentette, hogy ez úgy fog működni, hogy az RB MINDIG elkíséri a MM-t, tehát kizárólag közös koncertek lesznek. Mivel mi hárman /Borbély-Kozma-Vámos/ közreműködőként leszünk az MM-ben, megállapodtunk egy fix összegben, ami ilyen esetben szokásos és jegyzem meg igen baráti nagyságrendű. /Ha egy zenész közreműködői státuszban dolgozik, akkor az olyan megbízás, amiért fix pénz jár, ezáltal ő nem visel semmilyen anyagi kockázatot, kizárólag a koncert zenei-szakmai része és a dalok előadása a feladata./ Tetszett az ötlet, mert azt gondoltuk, hogy ez jót tehet az RB jövőjének is, hiszen így több helyre el lehet jutni. Hármunknak egyenként „X” ft gázsit ajánlott fel, aminek a háromnegyede esett az MM-re, és egynegyed része /mivel szerinte egyébként is ott vagyunk a helyszínen/ az RB-re. Ezek az összegek nagyon alatta vannak az ilyenkor szokásosnak, de belementünk, remélve a legjobbakat és bízva a folyamatosságban, a lehetőségekben. Pedig amikor a két zenekar koncertjét együtt lenyomtuk, megközelítőleg 2,5 – 3 órát voltunk színpadon. Ilyen volumenű bulik máshol 100.000-es nagyságrendű gázsikkal mennek a teljesen elfogadott és bejáratott normák szerint!!! Mielőtt bárki elkezdené összehasonlítgatni ezeket a kereseteket a saját jövedelmével, nem árt tudni, hogy mire leadózzuk, valamint a bulira jövet-menet minimálisan megeszünk és megiszunk valamit /hiszen nem ritkán egy adott napon 15 órát voltunk otthonunktól távol/ , illetve a járulékos költségek /gitár húr, pengető, egyéb/ is lemennek, az „X”-ből talán ha a fele marad jó esetben. A hangszervásárlásokról jobb, ha nem is beszélünk…..nekem jelenleg az összes megtakarított pénzem benne van a hangszereimben, semmilyen tartalékom nincs és nem sikerült az elmúlt két év alatt képeznem. De mi „zsoldosok” elfogadtuk ezeket az összegeket, mert gondoltuk, hasznos lesz mindenkinek. Nagyot tévedtünk………..Rögtön az első két koncerten /Székesfehérváron a FEZEN Klubban és Hajóson /nem a megállapodott összeget kaptuk, hanem kevesebbet, amit előtte nem is közölt velünk Z. A helyszínen tudtuk meg, hogy nem annyi az annyi……, akkor görcsbe rándult egy pillanatra a gyomrom és néhány végtagom. Velem addig ilyet senki nem tett, 23 év alatt mindig korrektek voltak a megbízóim. Így már az első pár MM koncerten elkezdődtek a problémák, valamint egyre több koncerten le lett mondva az RB szereplés is, anyagi okokra hivatkozva.

Történt egy érdekes eset Romániában is. Ma is megdöbbenve gondolok vissza arra a pár napra, hogy mit kellett eltűrnünk. Az egyik dolog, hogy 14-15 órás kimerítő buszozás után a zenekarral /Peti-Viktor-Zsolti-Tomi és Én/ úgy érkeztünk meg éjszaka hulla fáradtan a helyszínre, hogy nem volt rendesen elintézve a szállásunk, szinte hajléktalan szálló szintű helyen kellett éjszakázni egy félig elkészült épületben, majd másnap /most jön a lényeg/ a „nagy” művészurak /az MM tagjai…a sztárok/ urasan megérkeztek repülővel. Véleményem szerint ez egy igen nagy inkorrektség volt a részükről, teszem hozzá, ennek szervezési hátteréről valószínűleg csak Z. tudott és talán a többieket meg is lepte…, de ez nem változtat az eljáráson. Részemről szívesen ki is fizettem volna azt a 8-9000 forintot, amibe a repülőjegy került volna és pihenten tudtam volna a koncertet is lenyomni, arról nem is beszélve, hogy a koncert után azonnal vissza kellett utazni, hiszen másnap Agárdon volt koncert!!! Ez azonban „ügyesen” meg lett oldva, hát mégis csak „ők a sztárok”. Persze valószínűleg ezzel is azt akarta Z. tudtunkra adni és éreztetni, hogy mi egy kisegítő személyzet vagyunk, akikkel azt csinál, amit akar…hogy „tudjuk, hol a helyünk”. HÁT NEM!

Telt-múlt az idő és egyre szarabb lett a hangulat, rendszeresen maradtak el bulik, az RB már alig működött, a pénzügyek pedig egyre bizonytalanabbak és piszkosabbak lettek. Mivel kizárólag a zenéből élek, több produkcióban vagyok kénytelen dolgozni, hogy el tudjam tartani magamat és idős édesanyámat is tudjam támogatni. Rendszeresen le kellett mondanom egyéb koncertmunkáimat az RB, vagy az MM miatt. Mindig próbáltam úgy alakítani a fellépéseket, hogy ne legyen belőle gond. Mindig ott voltam az RB és MM bulikon és szinte az összes keresetemet - amit ott kaptam - belefektettem a hangszerekbe, hogy igazán színvonalas módon tudjak muzsikálni. Példásan szólt minden bulin a hangszerem /legalábbis a cuccomból példás minőség jött elő, hogy aztán ebből a nagy hangosítás mit csinált, az egy másik történet… tudnék mesélni erről is/, ami nagyban emelte ezeknek a koncerteknek a színvonalát. A magyarországi Marshallt forgalmazó céggel nagyon jó baráti és munkakapcsolatot sikerült kialakítani. A 2007-es Hangfoglalás kiállításon mutatott be L. P. barátom felesége a cég vezetőinek, akikkel ezután jó barátság és nagyon előnyös oda-vissza működő munka és baráti kapcsolatom lett, amiért hálás vagyok nekik. Z. azt nyilatkozta, hogy ő intézte el nekem a marshallokat… EZ NEM IGAZ!!! A cég velem állapodott meg és nekem adták a lehetőséget, nem véletlenül és nem a két szép szememért, hanem mert megbízhatónak találtak és láttak fantáziát a támogatásomban. Z-nek maximum abban volt része, hogy a Pecsa RB koncertre kölcsönadtak jó pár berendezést, amit a koncert után vissza kellett szolgáltatni. Ja, és az új gitárosra sem a Marshall munkatársai hívták fel Z. figyelmét, ahogyan ezt most reklámozza, ezt tisztáztam is a forgalmazókkal. Ebben az időszakban nagyon sokat költöttem a berendezésekre és tulajdonképpen az egyéb munkáimból éltem, ezért nagyon sokat kellett dolgoznom. Így meglehetősen érzékenyen érintett, mikor lemondtam valamelyik fellépésemet az MM miatt, aztán az utolsó pillanatban - több esetben véletlenül - tudtam meg, hogy nincs, vagy elmarad a koncert. Természetesen ez mindenkit nagyon érzékenyen érintett a bandából…kivéve Z-t. Nyilvánvalóvá vált mindannyiunk számára, hogy egyre több nem létező dátumot kaptunk, hogy biztosan ráérjünk és akár az utolsó pillanatban beesett - kétes pénzügyi háttérrel rendelkező - fellépéseken is Z. rendelkezésére álljunk.

A következő fontos állomás az új MM lemez elkészítése volt.

Hát kedves olvasók, most jön a legjava….

2008 nyarán /ha jól emlékszem/ elkezdődött az új lemez dalainak létrehozása, összegyűjtése. Megállapodtunk, hogy az új lemez felgitározásában, néhány dal hangszerelésében és a lemez hangjának végső keverésében veszek részt, valamint az élő dob felvételezését intézem. A dalszerzéshez kapcsolódó demózgatást K. Tomi vállalta, ami miatt hónapokon át náluk, a szüleinél tanyáztak a sztárok, ott ettek, ittak, Tomi pedig végezte a „kula munkát”. Ezt aztán Z. és a többiek úgy hálálták meg neki, hogy hónapokkal a megbeszélt időpont után sem akarták kifizetni a munkáját, hanem Z. lehetőséget adott Tamásnak, hogy megvételezze a koncerteken használt Laney berendezéseket bolti áron. Jegyzem meg, ez a felszerelés így használtan talán 350.000 ft-ot érhetett, Z. pedig - ha jól tudom - 800.000-ért akarta neki eladni….ja, és tudomásom szerint ezeket a Laney-ket még az előző TRB zenekar kapta az egyik hangszerbolttól ingyen. ÉRTI A KEDVES OLVASÓ, HOGY MIRŐL IS VAN ITT SZÓ? Már sok mindent hallottam, de ez aztán a nem semmi! Valaki elvégez egy munkát, és cserébe megvásárolhat használt berendezéseket új áron olyanoktól, akik ingyen kapták és akiknek a munkát végezte. Hát ezt nem hiszem el…..ez ám az üzlet! Egyébként pedig mindig is K. Tomi volt, akibe a Z. a legnagyobbakat rúgta emberileg - már a legelején is -, sokszor úgy beszélt vele, mint a kutyájával, ennek ellenére ő vele maradt. Ezt sosem fogom megérteni és elfogadni………….ő tudja, hogy b…a el az életét és a gerince hogyan alkalmazkodik a főnökéhez. Persze ahogyan egy mondás is tartja: „…ökör az ökörrel társul, ló a lóval, ki-ki a hozzá hasonlóval…” /bocs Tomi! …ezen érdemes lenne már komolyabban elgondolkodnod, sokunk szerint nagyon keményen tévúton vagy bizonyos dolgokban és bízhatnál már jobban magadban! …hááát,a te életed/. A lemez készítésében Mészáros Peti vállalta, hogy az ő stúdiójában legyenek felvéve az énektémák, vokálok és a hammond részek. Peti is hónapokat várt a megérdemelt pénzére, amiért nagyon megdolgozott, hiszen a családja és az egész napos tévés munkája mellett késő estébe nyúlva dolgozott hetekig. Nem mellesleg kedves olvasók, Z. még az előző RB akusztikus lemezének a teljes stúdió költségével is tartozik Petinek, ami több százezer forint, hiszen ott készült az egész anyag. …erről majd Péter mesél, ha akar…… Z. több alkalommal jött hozzám, hogy az ő dal ötleteit ketten valósítsuk meg, mert az én gitár sound-omat és játékomat akarta. /Érdekes, hogy most pedig azt nyilatkozta a Hard Rock Magazinban, hogy mi nem is vagyunk rockzenészek….hmmm, ennek ellenére elég sokszor hízelgett, hogy milyen jó vagyok és mennyire oda van a sound-omért, ami nem mellesleg rockzenéhez való hangszín./ Ezek a dalok a következők voltak: Ez A Mánia, Tűz A Folyón, Láttam A Démont. Az történt, hogy beállított hozzám dallamfoszlányokkal és ötletekkel, amikben helyre kellett tenni az akkordokat és a dallamokat. Ki kellett találni a hangszerelést, a gitárokat, a tempót, a dobokat és a billentyűket. Ezek között volt olyan, amiben teljes egészében én találtam ki a refrén akkord alapot. Majd miután elment, ki kellett tisztítani az összes hangszert, véglegessé hangszerelni és rendesen felgitározni. Ezek után nagy mellénnyel hirdette, hogy mekkora zeneszerző……..ja igen. Az egész munkáért / dobfelvétel, gitározás, hangszerelés, keverés, maszterelés/ 200.000 ft –ot kaptam, amire hónapokat kellett várni és amiért nagyon megdolgoztam. Az utolsó keverési napon, ami után másnap maszterelve /utómunka/ le kellett adnom a kész lemezt, na akkor derült ki, hogy a profi sztár művészurak elfelejtettek az egyik dalban felénekelni egy versszakot. No comment…. Ja, és ha tudná a kedves olvasó, hogy milyen és mennyi hibát kellett rendbe tenni hosszú évek alatt megszerzett zenészi és technikai tudásommal, azt hiszem, meglepődne a nagy művészeken. Egy ilyen munka, amiben ennyi meló és részfeladat van, alaphangon is kb. 700.000-1.000.000 ft –ba kerül mostanság. Azt hiszem, nagyon baráti áron végeztem el annak ellenére, hogy közreműködői státuszban voltam. Azért csináltam meg ennyiért, mert azt mondta, hogy nincs rá több. Azt gondoltam, ezen ne múljon és egyébként is tetszett a feladat, amit lelkiismeretesen el is végeztem. Ennek ellenére Z. a nemrég megjelentetett nyilatkozatában mindenkit, akik kiváltunk, pénzéhes zsoldosoknak nevezett, akiknek semmi sem jó…..hmmmrrrrrhhh. Ja, és még egy aranyos eset. A MM lemezen szereplő Messziről Jövünk című dalt még a MM létrejötte előtt a próbahelyen együtt hangszereltük és raktuk össze, amiben nagy szerepe volt Viktornak és Petinek is. Ugyanis arról volt szó, hogy elkezdjük az új RB lemezt megcsinálni, legalábbis Z. azt mondta....erről majd Viktor írásában bővebben lehet olvasni. Ehhez képest Z. meg sem kérdezett minket, hogy mit szólunk hozzá, ha rákerül a MM lemezre, egyszerűen ő eldöntötte. További finomsága ennek a nótának, hogy a MM koncerteken az összes billentyű a Viktor és általam elkészített DVD-ről szól, mert a Legenda arra nem vette a fáradtságot, hogy megtanulja az ő részét. …Hú , ezek milyen finom kis dolgok ugye ?…… A koncerteken rendszeresen használtunk DVD-ről jövő kiegészítő sávokat, ami manapság az egész világon bevett szokás. Ennek műszaki hátterét én, Peti és legnagyobb részben Viktor oldottuk meg, amiért szintén egy vasat sem kaptunk, pedig ez több hetes, nagyon komoly munka. Ráadásul Viktornak tulajdonképpen a MM-hoz semmi köze nem volt, mégis jóindulatából fakadóan csinálta meg többször is a DVD-t…. és ezt jó néhányszor szóvá is tette, mert megoldást akart erre a problémára. De erre nem került sor.

Hát kérem tisztelettel, én inkább balekoknak mondanám magunkat, hogy két éven keresztül milyen mennyiségű melót végeztünk el neki ingyen vagy gombokért. Rögtön az elején, már 2007 végén kiszámoltam, hogy például csak abban az évben legalább 600.000 ft értékben dolgoztam neki ingyen, de nem csak én, hanem mindannyian sokat tettünk, amit pénzben kiszámolva súlyos milliós összegeket tenne ki. Szóval elkészült az új MM lemez, ami szerintem egész jó lett, leszámítva a technikai és egyéb hibákat, mindenesetre abszolút vállalható és előremutató lett és ebben mindenkinek sok-sok melója volt. /…és ezt mi csináltuk, mindannyiunk munkáját jelölték abban az évben az év rock lemeze címre, azokét, akik nem is voltunk igazán rockzenészek…. No Comment ismét/

Kitérnék most egy kicsit a koncertkörülményekre is, amik szintén sokat nyomtak a döntésünkben.

Egy normálisan működő zenekarnál a koncertek előtti hangpróba általában nem szokott több lenni egy jó fél óránál. Ehhez képest a MM bulik előtt vagy órák teltek el a „szarfűrészeléssel”, vagy szinte semmi idő nem volt /ez több esetben az igénytelen fesztiválokon, ahol a „nagy” MM-t is úgy kezelték, mint valami amatőr szart/. Mi négyen, ahogyan már az elején leírtam, más projektben is együtt muzsikálunk évek óta. Érdekes módon, ezeken az egyéb koncertjeinken talán ha 8-10 percet szoktunk hangot próbálni és beállni, akkor sokat mondok. Megvan a kellő, sok éves rutinunk ezekben a helyzetekben. A MM-el és főleg mikor előtte az RB is szerepelt, ezzel ellentétben kínlódás és idegességhalmaz volt az egész beállási procedúra. A zenekarok főnöke Z. nagy szakértelemmel ba..ott el minden hangpróbát, amire mai napig nem találunk semmilyen magyarázatot…szakértett…?!. Arról nem is beszélve, hogy indokolatlanul mindig hosszú órákkal előbb meg kellett érkeznünk a koncert helyszínére, így rengeteg időnk veszett kárba, amit értelmesebben is el tudtunk volna tölteni akár a pihenéssel, akár családunkkal, vagy egyéb munkáinkkal. Z. pedig az esetek többségében később jött meg külön autóval. A hammondját mindig olyan hangerővel használta a színpadon, hogy mindannyian többször komoly halláskárosodásnak voltunk kitéve. A hammond-ról tudni kell, hogy a hangszer adottságaiból adódóan egy olyan frekvencia sávban-hangsávban szól, amit nagyon nehéz kezelni. Azt a magas-közép tartományt képviseli, amit általában kiirtani szoktunk akár lemezről, akár koncertről van szó. Ez egy nagyon csúnya, hersegő és bántó hangszín. Ezt úgy szokták normális esetben megoldani, hogy a hammond hangfalát /leslie/ le szokták tenni a színpad alá, vagy mögé. Ezzel ellentétben Z. mindig a színpadra rakatta, azért mert véleménye szerint a közönség látni akarja, ahogyan a leslie forog /ez egy forgó hangszóró tölcsér, ami irdatlan hangos/……többünk-mindenki szerint ez egy marhaság! Arról nem is beszélve, hogy ennek a szállítása is egy rémálom. Többször szóltunk neki, hogy nagyon hangos és vegye lejjebb, mert a hangmérnök sem tudja kezelni a pultnál, mi pedig megsüketülünk. Ezt nem tette meg. Számomra az utolsó csepp a pohárba a Dürer Kert nevű szórakozóhelyen került, ahol már akkora volt a színpadon a hangerő Z. és a hammondja miatt, hogy szó szerint fizikai fájdalmaim voltak és nem láttam más kiutat a hallásom védelmére, leakasztottam a gitáromat, odaintettem a mintegy 30 /!/ fős közönségnek és lementem a színpadról----elég volt! Ahogyan leértem az öltözőbe, Peti és Viktor is kiakadva ültek ott és mesélték, hogy zárt ajtó mögött, jóval messzebb a színpadtól is elviselhetetlen a hammond. R. Joe jött le értem és győzött meg, hogy fejezzük be a koncertet és majd megoldjuk ezt a hammond problémát, mert már neki is tele volt a f..za vele. Ehhez képest Z. most azt nyilatkozta, hogy Joe miatt /pontosabban Joe kontroll hangfala miatt / mentem le a színpadról, mert hogy az ő kontrollja volt a hangos. Hát kérem…ez mindennek a teteje. Egyszerűen rákente az R. Jocira. A hangtechnikához tartozók kivétel nélkül mindenhol ki voltak akadva Z. hammondos dolgaitól, valamint attól az arroganciától, ahogyan viselkedett a személyzettel és ahogyan beszélt mindenkivel. A koncerteken nyújtott konferálásairól pedig nem is beszélve, többen jelezték nekünk, hogy azért mentek el a buliról, mert elegük lett a dumákból és a stílusból, ahogyan beszélt a közönséghez.

….előbbi bekezdéshez kiegészítésként a laikusoknak elmondanám, hogy a színpadon egészen más hangviszonyok vannak, mint a nézőtéren…..

Szóval már nagyon forrott a hangulat, a többiek /Gyula, Joe/ számára is egyre több dolog derült ki, amiről fogalmuk sem volt és kifejezték felénk, hogy meg vannak döbbenve és szégyellik is magukat, amiért ennyire ráhagyták Z.-re a dolgokat és az irányítást. „Bajnok meg egyszerűen „homokba dugta a fejét”. A RB és a MM napjai meg voltak számlálva. Az i-betűre a pont részemről és szerintem a többiek részéről is akkor került fel, amikor a meggyesegyházi RB-MM koncert után Z. mindenkinek azt mondta, hogy annak a koncertnek a gázsija átutalásos, tehát nem aznap a buli után kapjuk meg, hanem csak nyolc nap múlva vehetjük át. Rossz szájízzel, de elfogadtuk, hiszen ilyen elő szokott fordulni, persze jobb helyeken ezt előre meg szokták mondani mindenkinek. Mindenkinek rosszul jött, hiszen számítottunk arra a pénzre, mindenkinél meg volt a helye. Majd mikor letelt a 8 nap, akkor Z. kérdésünkre azt válaszolta, hogy még kell egy pár nap. Hetekkel később tudtuk meg egy barátunktól /Borbély Zsolti járt utána a dolognak, mert gyanús volt/, aki azon a rendezvényen dolgozott, hogy Z. már aznap este felvette a teljes összeget!!!!!!!! No Comment!!!

Ezzel a pénzzel azóta is tartozik, és még számtalan egyéb pénzekkel is, és nem csak nekünk zenészeknek, hanem a technikának, a szállítónak, hangmérnököknek, szóval szinte mindenkinek. ………….Már megint az a fránya pénz ugye……

Z. egy személyben mérgezte meg az RB és a MM produkciókat ezekkel az átláthatatlan pénzügyekkel és viselkedésekkel, állandó rossz hangulatot teremtve ezzel szinte mindenkinek. Elérte, hogy a legtöbbünk számára rossz érzésekkel teli, idegileg és pénzügyileg egyaránt felőrlő időszak lett az a két év, amit vele töltöttünk. Az egészben az a legszomorúbb, hogy ez nagyon jól működhetett volna, ahogyan ezt az elején reméltük és amekkora örömmel fogtunk hozzá. Egyébiránt az egész stábbal nagyon jó munka és baráti viszony alakult ki közöttünk, ami a mai napig meg van és marad is. Remek emberek mindannyian, akik szívüket, lelküket beleteszik a produkcióba. Egyetlen személy, aki ezt az egészet tönkretette és szerintem továbbra is teszi, Z. Valószínűleg a mai napig nem fogta fel, hogy kiket veszített el. Szakmailag és emberileg is mindannyian jól végeztük a feladatunkat, de ez neki nem volt megfelelő és elég. Sajnáljuk ezt az egészet, mert ez akár jó is lehetett volna.

A HR Magazinban leadott interjúja pedig felháborító és köszönő viszonyban sincs a valósággal. Azt írta többek közt, hogy mi nem voltunk igazi rock zenészek, hát nem tudom…….Emlékszem még, mikor Tunyó /nyugodjon békességben! / a színpadon többször odajött hozzám és megsimogatott, vagy odahajtotta a fejét, mikor nyomtam a szólókat….vagy például V. Gyuszi szemében többször láttam az elégedettséget és a ’”stenket”, mikor nagy elődöm, Bencsik Samu szólóit játszottam. A közönségből is nagyon sokan megszerettek minket. Nekem ezek a pillanatok jelentették a legtöbbet… Sajnálom, hogy véget kellett neki vetnünk! Nem volt más megoldás. Kicsit csalódott is vagyok, mert R. Joci továbbra is folytatja Z.-vel , pedig az utolsó időkben, mikor tudomást szerzett a sok háttérdologról, őt is mélyen felháborították a velünk történtek, az ahogyan Z. intézett mindent. Véleményem szerint ő is csak rosszul tud ebből az egészből kijönni, drukkolok neki, hogy minél kisebb mértékben sérüljön lelkileg és anyagilag is. Legutolsó találkozásunkkor /december végén/ Gyula is kifejezte nekünk egyetértését és azt is, hogy ő sem kívánja így tovább folytatni. /Remélem Gyuszi, szilárd maradsz!/………………………………………

Amiket leírtam, csak kiragadott esetek, ennél ez az egész ügy jóval keményebb és több volt.

Most először és utoljára mondtam el a véleményünket, ezután nem kívánunk többet foglalkozni sem az RB-vel, sem a MM-el. Mindenki tegye a dolgát és nézzen a tükörbe, ha tud!

Naponta kapom az email-eket az ország szinte minden szegletéből, ahol felléptünk és sajnálatukat fejezik ki, hogy kiszálltunk, mert sokak szerint nagyon rendben és nagyon rock volt, ahogyan zenéltünk. Persze mindig voltak és lesznek is, akik nem szimpatizálnak velünk, szívük joga. Sok olyan RB és MM rajongó is van, akik tisztában vannak néhány dologgal a sötétebb oldalról is, mégis maradnak. Őket nem akarom semmiről sem meggyőzni, tegyenek belátásuk szerint. Mindenesetre azt gondolom, hogy egy hiteles előadó a cselekedeteivel is jó példát mutat a közönségnek, hiszen amiről énekel, az erre kell, hogy kötelezze őt és akkor hihető és hiteles.

A sors pedig mindig helyre teszi a dolgokat, így történt ez most is. Felzaklatott az elmúlt két év, de már megnyugodtam. A HARD zenekarral és svéd énekesével egy másik kasztba és gondolkodásba kerültem, ami nagy erőt ad és tele vagyok inspirációval. Ők megfelelően fogják értékelni a tehetséget és szorgalmat, amivel az ügyet szolgálom. Teszem a dolgomat tovább…..rock-zen-élek.

Köszönöm a türelmet, hogy végigolvastad ezen írásomat!

Vámos Zsolt,Mészáros Péter,Lőrincz Viktor,Borbély Zsolt



forrás: http://www.vamoszsolt.eoldal.hu/cikkek/hirek/ideje-elmondani-a-mi-verzionkat_

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Illés Viktória üzente 8 éve

Mármint a Zefi nem változozz meg. A Vámos Zsoltto az Exotic lemezekről is ismerem, szimpi arc.

Válasz

Képiró László üzente 8 éve

Tulajdonképpen azon dolgokat irta le a Zsolt amit eddig is tudtunk . Nincs új a nap alatt. Úgy látszik a betegsége ellenére sem változik meg. Maradsz aki voltálBelül nem változol semmit. P.Mobil.

Válasz

Ez történt a közösségben:

Szatmári András 4 napja új blogbejegyzést írt: P.Mobil Csoda történt turné 2018

Szatmári András új eseményt adott az eseménynaptárhoz: P. MOBIL - CSODA TÖRTÉNT! - Turné 2018 2018.12.15. 20:00

Szatmári András új eseményt adott az eseménynaptárhoz: P. MOBIL - CSODA TÖRTÉNT! - Turné 2018 2018.12.14. 20:00

Szatmári András 4 napja új blogbejegyzést írt: P.Mobil Csoda történt turné 2018

Szatmári András 2 hete új blogbejegyzést írt: P.Mobil Csoda történt turné 2018

Szatmári András új eseményt adott az eseménynaptárhoz: P. MOBIL - CSODA TÖRTÉNT! - Turné 2018 2018.12.01. 22:00

Szatmári András új eseményt adott az eseménynaptárhoz: P. MOBIL - CSODA TÖRTÉNT! - Turné 2018 2018.11.30. 20:00

Szatmári András 2 hete új blogbejegyzést írt: P.Mobil Csoda történt turné 2018

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu