Először néhány szó a magyarországi fesztiválokról,
és az ott fellépő zenekarokról.

Kezdjük azzal, hogy a szervezők egy részének
fogalma sincs a rockzenéről,
és nincs semmilyen kialakult zenei ízlésük.

Azt szeretik,
amit a zenei környezetszennyezést folytató
kereskedelmi rádiók és tévék a vályúba öntenek.
Sajnos a közszolgálati Petőfi Rádió
is közéjük sorolható.

Néhány példa.

Amikor a Sziget Fesztivál és a Petőfi Rádió
egy nulladik napon magyar rockzenei felvételek
szimfonikus változatából állított össze egy műsort,
akkor eszükbe se jutott a Honfoglalás szvit,
pedig az jóval megelőzte a korát.

Más.

A pécsi Rockmaraton szervezői
annak ellenére nem hívták el a P. Mobilt
a 40 éves jubileum alkalmából,
hogy a kritikusok és a sajtó szerint az előző évben
"A legnépszerűbb a szerdai Soulfly-fellépés volt,
valamint a P. Mobil záróestje."
(Arról nem is beszélve, hogy Rudán József és Máté Attila
éveken keresztül megakadályozták a pécsi fellépésünket.)

De a FEZEN szervezőinek se jutott eszükbe
meghívni a P. Mobilt 2013-ban,
pedig akkor még nem voltam beteg.
(ENNEK KÉSŐBB MÉG JELENTŐSÉGE LESZ.)
Természetesen vannak kívételek, majd erre is kitérek.

Miért nem léptünk fel a FEZEN-en?

A nyolcvanas években még feltételhez kötötték
a nyugati zenész szakszervezetek
egy más országból érkező zenekar fellépését.
(Én Angliában láttam a Judas Priest koncertet,
ahol az Accept nevű német banda játszott előttük,
annak viszonzásaként,
hogy az angolok a németeknél turnéztak.)

Magyarországra meg ráeresztették az egész világot.
Zenében is.

A fesztiválszervezők a nagyszínpadokra,
hatalmas hang- és fénytechnikával
nemlétező playback "sztárokat" raknak fel,
míg a magyar,
élőben játszó bandák egy sátorban rohadnak meg.

A harmad-negyedrangú külföldi előadók gázsiját
meg a magyar zenekarokon próbálják megtakarítani.

Most jutottunk el a székesfehérvári FEZEN fesztivál szervezéséhez.

Kovács Antal (Tóni) a rendezvény gazdája
évek óta egyszer se hívott vissza, ha kerestem.
Most is a technikusunkat hívta,
akivel hónapokkal a koncert előtt megegyezett az időpontban,
a kezdésben, a koncert hosszúságában, és a pénzben.
(Az összegről csak annyit,
hogy ennyit kapunk egy budapesti klubkoncertért.)
De mivel némi reklámértéke van a FEZEN-en való fellépésnek,
ezért elvállatuk.

Azzal a kikötéssel,
hogy a betegségem miatt nem biztos,
hogy én ott tudok lenni.
És ha így nem kell nekik a P. Mobil,
akkor köszönettel elállunk a koncerttől.
Azt mondták rendben.
Ezután ők is, és mi is elkezdtük a reklámozást.

Most figyeljetek,
hogyan működik a Tóni-féle rendszer:

Már nem ő hívja fel a technikusunkat,
hanem felhívatja a munkatársával (Panni),
a koncert előtt egy héttel,
és azt üzeni, ha én nem leszek ott,
akkor levon a megállapodott összegből 90.000 forintot.

Megjegyzés:
eddig a P. Mobil 20 sikeres koncertet adott nélkülem,
minden gond nélkül.

Ekkor a Sárvári Vili,
aki most a megbízott zenekarvezető,
küldött a lánynak egy SMS-t,
hogy ismételje meg írásban azokat a feltételeket,
amit a technikusunknak mondott szóban.
Ezt nem tette meg (milyen meglepő),
de a Tóni felhívta a technikusunkat,
aki hivatkozva az eredeti megállapodásra,
némi vitatkozást követően
a Tóni-féle eljárást megalázónak,
undorítónak nevezte, és felvetette,
hogy minek csinál fesztivált,
ha nem képes betartani, amit ígért.
Erre a Tóni LECSPTA A TELEFONT.

Ezután már csak két dolog volt hátra:
értesíteni a Mobilosokat,
és levetetni a honlapjukról a P. Mobil koncertet.
(KÉT NAPPAL A KONCERT ELŐTT!)
Nem sikerült nekik.

Schuster Lóránt – P. Mobil