Forrás: MOBILIZMUS

 2010 őszén éppen 30 éve annak, hogy Sárvári Vilmos lett az Örökmozgó szólógitárosa. A jubileum, valamint a P. Mobil utolsó két eseménydús éve bőséges témát adott ennek a régóta tervezett, nagyobb lélegzetvételű interjúnak. Schuster Lóránt leghűségesebb társával, a P. Mobil alapemberével Jozé beszélgetett.

30 év nagy idő. Engedd meg, hogy megköszönjem -a P. Mobil rajongók nevében is- azt a sok dalt és koncertet, amivel a hazai rockéletet megajándékoztad!

Ha újrakezdhetném, a mai eszemmel is jelentkeznék megint próbajátékra az akkori P. Mobilba, de ugyanúgy a mai csapatba is… sőt megkockáztatom, a mai felállás sokkal inkább közösség, mint a '80-as évekbeli… A zenei életemen alapvetően semmit nem változtatnék… néhány részletet kivéve persze…

Konkrétan milyen részletekre gondolsz?

Sokkal több gyakorlást, és sokkal nagyobb aktivitást a zeneszerzésben.

1980-ban a legendás Bencsik Samu helyét vetted át a bandában. Emiatt volt benned megfelelési kényszer?

Persze, de hát vagy van kényszer, vagy nincs. Mindenképpen meg kellett, meg kell felelni különben nem jöhet létre az együttműködés… A mérce persze jó magas volt, mind szellemiségét tekintve, mind zeneileg - beleértve elődöm hangszertudását és zeneszerzői képességeit is. Azt persze tudták a többiek, hogy nem fogom tudni lekopírozni Samut. Nem is lehet. Nem is ez volt az elvárás, hanem hogy szerves, alkotó része legyek a közösségnek, hogy legyen valamiféle folyamatosság, ne törjön meg nagyon a zenekar addigi hangképe.

Samu dalait szinte változatlanul játszottad fel a hanglemezekre. Szándékosan nem változtattál látványosan a régi repertoár dalain?

Én változtattam volna, de kérés volt -elsősorban Lóránt részéről,- hogy az évek alatt kimunkált, kikristályosodott, és ezért már jól ismert -és nem túl hosszú- gitárszólókat tanuljam meg, hogy ne vesszenek el, örökítsem meg ezeket nagyjából úgy, ahogy vannak, ha már addig nem lehetett lemezre venni őket. Élőben azért kicsit más volt, más lett a helyzet. A sok év alatt azok a szólók, amelyek alkalmasak voltak improvizatívabb előadásra, lassan megváltoztak azért..., persze nem gyökeresen, csak kicsit az enyémek is lettek. A szolgai lemásolást egyébként sem kedveltem soha, az nem ad igazán örömet.

Az 1981-es „Mobilizmo” és az 1984-es „Honfoglalás” korongokon nagyrészt régi slágerek kaptak helyet, viszont a '83-as „Heavy Medal” szinte kizárólag az új felállás szerzeményekből áll. Mikor kezdtél dalokat írni a Mobilnak? Melyik szerzeményeidre vagy a legbüszkébb?

A legelső, a P. Mobilban készült szerzeményem az „Átlagember” volt, és itt azért már rögtön tetten érhető az a másfajta zenei hozzáállás - a P. Mobil világán belül persze. Mindig is szerettem a kísérletező, az addigitól eltérő megoldásokat, valami újdonságot vinni oda, ahol látszólag már szinte minden ki van találva, mégis belesimul az addigi hagyományok sorába. Néhány további példa lehet az „Adj király katonát”, az „Egyszer az életben”, vagy a „Műholdra néz az ablakom”. Hogy melyikre vagyok a legbüszkébb? Egy anya minden gyermekét egyformán szereti..., de talán az „Egyszer az életben”-t tudnám kiemelni, mert azon dolgoztam a legtöbbet, hogy zeneileg méltó módon állítson emléket egy kiváló gitárosnak: Bencsik Sándornak. Nagy bánatomra igen kevésszer játszottuk el élőben, de ebben nagy része van annak, hogy aki a Fradi-pályán látta, hallotta, az sosem felejti el azt az élményt, amit a látvány a dalszöveg és a zene egysége megteremtett. Még DVD-n, a videón is átjön az ereje, a hatása. Az egész koncert csúcspontja lett. Ugyanezt koncertről koncertre megismételni szinte lehetetlennek tűnik. Lehet, hogy mindenhol fel kellene építeni a Fradi pályán látott színpadot és díszletet, ez sajnos meghaladja a lehetőségeinket…

Az „Átlagember” kisiskolás korom óta kedvencem. Mit szóltak a többiek, amikor ezt a nem mindennapi témát levitted a próbára?

Sosem felejtem el a döbbent arcokat: néztek egymásra, próbálták megfejten, értelmezni, hogy mit is hallottak. Többször is el kellet játszanom, hogy valamennyire be tudják fogadni - annyira eltért minden addigi mobilos szerzeménytől… Ha Lóránt nem veszi a védelmébe, és nem ír hozzá egy szintén minden addigitól eltérő szöveget, talán örökre eltűnik. Lemezre meg pláne nem került volna. Még a rockzenei szakma, az újságírók és kritikusok is ezzel a szerzeménnyel foglalkoztak legtöbbet, a nagy nehezen megjelent első P. Mobil nagylemezről.

1983-ban ismét beindultak a tagcserék, majd '85-ben egy időre le is állt a zenekar. Rólad köztudott, hogy az életed a P. Mobil – hogy fogadtad ezeket a nehézségeket?

1983-ban még nem beszélhetünk tagcserékről, még egyről sem. Egyszerűen kényszerűségből másik dobost kellett keresnünk, mert a Mareczky Totó lelépett az országból… Mivel az az évi turnénk kellős közepén voltunk, ráadásul egy kihagyhatatlan rendezvény, a második diósgyőri rockfesztivál is a nyakunkon volt néhány nap múlva, azonnal dobos után kellett néznünk. Gyenizse András rengetegszer volt jelen a P. Mobil próbáin, tehát jól ismerte a számokat. Kézenfekvő volt, hogy őt kérjük meg. El is vállalta, de a zenekar tagja soha nem lett. Állandó vendégként, helyettesítő dobosként kisegített minket, amíg a rengeteg jelentkező közül ki nem választottuk a végleges dobosunkat: Donászy Tibi személyében.

Hogy élted meg a '85-ös leállást és az eredeti Babolcsai néni lemez kukába kerülését?

A lemezanyag legnagyobb részét kicsit sem sajnáltam, és azt hiszem, hogy a többiek is így gondolták, nem is beszéltünk róla többet... Csak az 1993-as újrakezdéskor került szóba, hogy a címadó dalon kívül mely szerzemények élték túl velünk együtt a kényszerű, de szükségszerű hosszú szünetet. Egy zenedarabnak, -ha értéket képvisel-, könnyű átvészelnie hosszabb időt is, az embernek már nem annyira… Komoly erőpróba volt mindannyiunk számára, hogy kicsúszott a lábunk alól a talaj. Volt egy olyan elképzelésünk, hogy Lóránt nélkül együtt maradunk, de miután a lemezgyári menedzserünk, Wilpert Imre érdektelennek találta ezt az új formációt, napok alatt szétugrott a társaság. Jobb híján a vendéglátózásba menekült rajtam kívül mindenki, de én sem sokáig bírtam zenélés nélkül: néhány hónap fizikai munka után, -egy szöggyártó kisiparosnál dolgoztam-, engem is a kebelére ölelt a vendéglátó zenészek nagy családja… Az odáig jó, hogy nagy iskola, és hihetetlenül nagy rutint lehet szerezni, de ugyanakkor végtelenül unalmas… Következett egy újabb fizikai munkás néhány év: terepszínű szitanyomás, illetve névjegykártya készítés. Megfűszerezve időnként egy kis kőművesmunkával… Egy szabómester barátom házát építettük, nagyrészt ketten … Ja, hogy hogyan tud egy szabómester és egy gitáros házat építeni...? Hát könyvből, és ez nem vicc. A ház még ma is áll, háromszintes, laknak benne, és hibátlan... Mindezekkel párhuzamosan összehoztunk Závodi Janó barátommal egy kizárólag Cream számokat játszó kis zenekart. Ez lett aztán az alapja Török Ádám R.A.B.B. formációjának. Ezek után aztán már a Tunyogi Rock Band életre hívása, majd a P. Mobil újjászerveződése következett.

1993-ban újraindult a banda, de az úgynevezett rendszerváltás ellenére sem könnyítette meg a banda életét a hatalom. Ismét ott tettek nektek keresztbe, ahol csak tudtak – emiatt természetesen a népvándorlás is újra és újra hátráltatta a munkátokat. Hogy élted át ezeket az éveket? Miért tartottál ki mindvégig?

A politikai hatalom 1993-ban már egyáltalán nem foglalkozott velünk. Nem is nagyon tehetettek keresztbe, egészen más ügyekkel voltak elfoglalva. A különböző pártok , kisebb pártocskák javában marták egymást, mint ahogy azóta is, most is… Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a rockzenészekkel szórakozzanak… Viszont, miután dühöngött a privatizálás, a kultúra különböző részei -például a hanglemezkiadás- kikerültek a központi irányítás alól, így a politika helyét átvette a gazdasági hatalom. Bizonyos körökben semmi nem számít, csak az üzlet, a pénz, a minél nagyobb befolyás, az önös érdek. Helyi kiskirályságok alakultak. Hogy a saját házunk táján maradjunk, például a gombamódra szaporodó kisebb-nagyobb kiadók igencsak megszűrték, meggondolták, kiknek a lemezeit adják ki. A legkülönbözőbb szempontok szerint szelektáltak. A P. Mobil persze a legtöbb cégnél kívül rekedt... A legtovább a Hungaroton, majd az Omega – Mega kiadó tartott ki mellettünk. A Hungaroton azóta már a megszűnés szélén áll szerintem: komoly leépítések, elbocsátások történtek, a cég erősen beszűkítette tevékenységi körét. Az Omega pedig már nem igazán foglalkozik lemezkiadással. Jelenleg egy nagyváradi székhelyű nemzetközi kiadó az ArtMedia foglalkozik a P. Mobil kiadványok gondozásával. A tagcserékhez pedig mindezeknek semmi köze nem volt. Egyszerűen emberi gyarlóságok sorozata vezetett oda, hogy ami sok az sok: elég volt… és ez sajnos mindenkire igaz, aki már nem tagja a P. Mobil közösségének. Hogy én miért tartottam ki? Ezt én nem így éltem át. Eszembe sem jutott soha, hogy én éppen kitartok. Teszem és tettem a dolgomat ott, ahol és akikkel jól éreztem magam, a mindenkori tagokkal… Az, hogy aztán egy idő múlva már nem éreztem magam olyan jól bizonyos tagtársakkal, úgy gondolom, nem rajtam múlott. A toleranciám szinte végtelen… De csak szinte…

Politika irányú keresztbe tevés alatt többek között olyan dolgokra gondoltam, hogy '96-ban, -a Millecentenárium évében- nem kapott, mert nem kaphatott állami támogatást a Honfoglalás nagyzenekari változatának országos turnéja... Vagy több helyről fúrták a Kopaszkutya folytatásának leforgatását... Vagy, hogy Lóri MIÉP-es képviselősége annyira rányomta a bélyegét a zenekar sajtó-megítélésére, hogy a bértollnokok nyomása miatt több tag is távozott egy időre, de Bill összes dala sem kerülhetett fel a Kutyából szalonna első CD kiadására..., Vagy a Demszky által megfúrt PeCsa-buli: „A Nemzeti Dal Ünnepe” és azt kiváltó, követő „Magyar betiltva” válogatás CD bizonyos terjesztők általi bojkottja... Vagy, hogy világnézeti okokból a P. Mobil kimaradt, lemaradt egyes fesztiválokról... és a sor hosszan folytatható... Ezeket a helyzeteket kezelni kellett, és biztos nem volt könnyű lenyelni a békákat: megélni a tervek kútba hullását.

Nekem ezek már a fentebb említett kiskirályságok kicsinyes és végtelenül rosszindulatú üzelmei közé számítanak. Hiába lett papíron többpártrendszer, még a korábbi ellenállók közül is többen igen rossz irányban változtak: elég volt kicsit belekóstolniuk a hatalomba, rögtön rákaptak az ízére. Sokszor nem számítottak még a régi barátok sem... A szabadság helyett a szabadosság: a gátlástalan és kíméletlen törtetés nyert teret. Dögöljön meg mindenki, aki nem hódol be, és nem úgy gondolkodik, ahogy ők akarják… Ez a folyamat ma tart, ma is érvényes, sőt... talán még jobban, mint a kilencvenes években… Nézzük akkor sorban. A szimfonikus Honfoglalás turnéja valóban nem volt fontos a Magyar Államnak. Az idézőjeles „rendszerváltás” után sem. Még az sem számított, hogy a lemezfelvételen az Állami Hangversenyzenekar közreműködik… Az egyetlen szponzor -az akkori Westel- is csak a stúdiómunkát, illetve az élő DVD felvételt támogatta, az azt követő turnét már nem… Igaz, itt már más szimfonikusok közreműködtek, nem az állami… A Kopaszkutya film folytatása sem lett fontos senkinek bár több rendező is foglalkozott a gondolattal, komoly pénzügyi háttér nélkül még a reménysugár is egyre csak halványodik… Amikor a Lóránt bejelentette nekünk, hogy MIÉP tag lett, ugyanezzel a lendülettel Egon és Németh Gabi kijelentették, hogy ez nagyon rossz fényt vet a karrierükre, és kilépnek a zenekarból… Aztán, amikor a MIÉP bekerült a parlamentbe és szalonképes párt lett, ráadásul a P. Mobil koncertjeit ez a legkisebb mértékben sem befolyásolta, visszakéredzkedtek a zenekarba… A sajtó bizonyos képviselőinek rosszindulatú megnyilvánulásai, a bértollnokok kirohanásai, fröcsögései nem igazán érdekeltek minket, és a közönséget sem... Nem is érdemes erre szót vesztegetni, annyira nevetséges és hazug próbálkozások ezek… Hogy a Kutyából szalonna lemezen csak ennyit énekel a Bill, az kizárólag csak neki köszönhető. Személyes döntése volt. Szerinte ciki, hogy roma nótákat énekel, és közölte, hogy ő egyébként is csak félig roma… Aztán, hogy miért tiltotta le a Rudán Joe-val közös duettjét, illetve a „Ne engedd elmenni a mamát” önálló előadását is a lemezről, számomra rejtély… Azóta ezek megjelentek a lemez újra-kiadásán, bónuszként. A Nemzeti Dal Ünnepe című rendezvényről, illetve CD terjesztők bojkottjáról nem tudok nyilatkozni, ezekről nincsenek információim. Az meg, hogy például a Szigeten megrendezett Magyar Dal Napjáról a P. Mobilt kihagyták, -más hasonszőrű zenekarokkal együtt-, ez a főszervező Presser Gábort minősíti... Az ő szégyene. Számunkra ez egyértelmű kirekesztés. Valóban lehetne még hosszan sorolni a hasonló ügyeket: ami történt, megtörtént, keseregni kár. Mindenesetre nem véletlenül lett az egyik korábbi turnénk címe: „Vesszen a világ!”

Honnan jött az ötlet, hogy elkészítsétek a Kopaszkutya folytatását?

A folytatás lényegében adta magát, hiszen a film utolsó mondata valami olyasmi, hogy figyelj, van egy új témám… és a szereplő elkezdi imitálni az Utolsó cigaretta című P. Mobil szám gitár-riffjét… Felmerül a kérdés: azóta vajon mi történhetett a szereplőkkel, a zenékkel, hogyan élhettek az azóta eltelt években, illetve a mai világban…

A Kopaszkutya 2. filmzenéje meg is jelent 1998-ban „Kutyából szalonna” néven. Azonban a Kutyából szalonna mozi sajnos nem valósult meg. Miért nem készült el az elmúlt 12 évben a második film?

Raimond Montecuccoli, olasz gróf és hadvezér hallhatatlan mondása a következő: „A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz…” Egy egész estés játékfilmhez szintén… Lényegében ez az egyetlen oka. Időről-időre megjelentek reménysugarak: bankok, filmrendezők vagy a Magyar Mozgókép Alapítvány képében... Ilyenkor persze fellángolt a lelkesedés, megindult a tervezgetés a forgatással kapcsolatban. Helyszíneket néztünk, számba vettük a lehetséges szereplőket, stb… A történet nagyjából összeállt , megvan a szinopszis, sőt, folyamatosan újabb ötletek kerülnek bele, úgyhogy várjuk a csodát…

Egon távozásával végleg kútba esett a Kopaszkutya második részének forgatása, vagy van B-tervetek?

Erről jelenleg nem tudok mit mondani, majd foglalkozunk a kérdéssel, ha egyszer komoly lehetőség adódik a film elkészítésére.

Rajtad kívül senki sem maradt 30 évig Lóri mellett. Hogy tekintesz vissza ezekre az évekre? Hogy érzed, milyen tanulsággal szolgált a P. Mobillal töltött időszak?

Sokan maradtak volna, ezt az eltelt évek alatt sokszor, többekről visszahallottam. Sőt, néha ők maguk vallották be, hogy ma már sok mindent megbántak, másként csináltak volna, másként állnának hozzá, de tudják: a visszaút bezárult. Ami történt, csak maguknak köszönhetik. Van aztán persze néhány megátalkodott. Olyanok, akik semmit sem bántak meg. Szerintük nekik volt mindig igazuk… Hát, ha így gondolják, lelkük rajta… De egy biztos: a P. Mobilt igazán szeretőket nem sikerült becsapniuk, félrevezetniük. Akiket meg mégis igen, azokért nem kár, hogy elkárhoztak… A 30 év tanulsága? Erre most nem tudok valami igazán frappánsat mondani, de ha egyszer végleg befejezem és látni fogom az egészet, elejétől a végéig, talán könnyebb lesz a válasz. Talán azért annyit előzetesként, hogy az ember hallgasson nyugodtan az ösztöneire. Már rég rájöttem arra, hogy nem én választottam a zenélést: a zene választott engem..., és bár nem nagyon hiszek az eleve elrendeltetésben, ennek így kellett történnie..., és úgy gondolom, ebben a kölcsönös és ösztönös vonzódásban nem csalódtam. Egyszer a volt P. Mobilos Szegváry Gábor felesége a fejemhez vágta, hogy én csak a külsőségek, az ismertség, a könnyű élet, a könnyű pénzkereset..., egyáltalán, csak az életforma miatt akarok zenész lenni… Összességében 35 éve vagyok színpadon. Azt hiszem, nem kell nagyon bizonygatnom, hogy ez az asszonyka mekkorát tévedett.

Tavaly egy másik jubileum körül mozogtak az események. 40 éves lett az 1969-ben még Gesarolként indult P. Mobil zenekar. Hosszú idő után új dalokból álló albumot készítettetek, majd a Honvéd pályán tartott jubileumi koncert anyagából DVD jelent meg, illetve közel egy tucat archív kiadvány került a boltok polcaira az úgynevezett „Nagy P” sorozat első eresztéseként. Miért nem voltak évekig kiadványok? Miért csak a 40. évfordulóra, a Mobileumra aktivizáltátok magatokat?

Nehéz erre válaszolni, így jött össze. Nem így lett tervezve. Időről időre szóba jött, hogy most aztán már tényleg kellene egy új lemez, aztán szép csendesen kimúlt a lelkesedés... Halogattuk évről évre. Egon részéről többször is elhangzott az a kijelentés, hogy egyáltalán minek kell új P. Mobil lemez, a közönség úgyis csak a régi számokat akarja hallgatni… Akartuk azt is, hogy legalább egy-egy koncertfelvétel legyen. Készültek is ilyenek, de meg voltak átkozva: vagy a hangfelvétel nem sikerült, vagy a zenekar játszott valami miatt olyan lélektelenül, sőt, rosszul, hogy agyon kellett volna javítgatni őket... azt meg nem igazán szeretjük… csak ha nagyon muszáj. A hitelesség fontosabb.

Miért csak egy Sárvári szerzemény szerepel az eddigi legutolsó, 2009-es „Mobileum” albumon?

Gondolhatod, hogy nem rajtam múlott. Sok új szerzeményemet megmutattam, de a többiek úgy ítélték meg, hogy a lemez egységének érdekében ezek most ne kerüljenek rá. Továbbá néhány eleve nem tetszett nekik… A legfőbb érv az volt, hogy bár a szerzemények önmagukban jók, de kilógnának abból a zenei világból, ami végül is jellemzi a Mobileumot... Ez így nagyon udvarias kifogás, de valójában Póka Egon és Tornóczky Feri világából lógnak ki… Sokak szerint a korábbi P. Mobil lemezek ismeretében éppen az én zenei világom hiányzik a lemezről, de ezzel nem akarom azt sugallani, hogy éppen ezért nem lett minden rajongó számára sikeres. Talán ez is közrejátszott…

Mit szóltál hozzá, hogy ezekben a kalózkodós, másolgatós, letöltögetős napokban aranylemez lett a „Mobileum”, tripla platina az „Örökmozgó lettem 1-2” DVD?

Az eladási ára miatt várható volt, ez az összeg már közelít ahhoz, amiből általában egy komplett másolatot elő lehet állítani, és nem kell írható CD-t, DVD-t venni, ezekhez való tokot beszerezni, -azért a hozzáadott papírtokot mégis sokan lecserélték a jobb védelmet adó szabvány műanyagra, már csak az újságból kivágható borító miatt is,- használni a nyomtatót, a papírt, a nyomtatófestéket, a korongon filctollas felirat éktelenkedik, stb… Mindehhez hozzájárult a könnyű beszerezhetőség, az ország szinte összes újságárusító helyén kapható volt, plusz a koncertjeinken is közvetlenül elérhető volt. Az a gyanúm, hogy egyre több előadó fogja ezt a terjesztési formát választani. A hagyományos, tehát a CD-boltos, jóval drágább megoldás nem igazán működik már, ezt minden zenész kénytelen tudomásul venni… Persze hivatalosan egyik sem lett sem arany- vagy platinalemez, mivel sem a kiadás, sem a gyártás nem Magyarországon történt, így nem számít bele a MAHASZ eladási rekordjai közé…

Gondolom ez a hivatalos körítés nem különösebben érdekel titeket...

Jól gondolod. Mindenesetre némi elégtétel volt ránézni bizonyos zenészkollégák arcára, amikor megtudták, hogy hány példány fogyott el az új P. Mobil lemezből… Szinte látszott, hogy rágja őket a sárga irigység…

A „Magyar Fal” 2004-es megjelenése után miért kellett 2009-ig várni újabb kiadványokra a P. Mobil Archívum kép- és hangfelvételeiből?

Azért, hogy 2009 óta folyamatosan, illetve rendszeresen közreadhassuk az archívum erre érdemes darabjait. Az előkészítés rengeteg időt vett-vesz igénybe. A kiadóval történő megbeszélések, egyeztetések, az adminisztratív problémák leküzdése után még ott van magának a produktumnak a kezelése, gondozása: a videók, a hanganyagok digitalizálása, vágása, szerkesztése, borítók tervezése, egyéb grafikai munkák, a gyártás… Mindezekhez még hozzá jött az utóbbi időben a MobilMánia zenekar tagjainak az akadékoskodása, erről annak idején bővebben is lehetett olvasni a Rockinformban, illetve a P. Mobil honlapján…

Miért csak öt dal maradt meg meg az „Ez az élet, Babolcsai néni” eredeti 1985-ös anyagából? Várható a „Babolcsai néni” remaszterizált CD változatán bónusz felvétel ezekből a demókból?

 

Nem várható. Azok a dalok már akkor sem ütötték meg a mértéket. Nemrég meghallgattam ezeket a próbatermi felvételeket - és a hideg kirázott tőle: annyira rosszak, jellegtelenek. Borítsa őket örökre a feledés homálya.

Miért csak öt régi dal stúdiófelvétele található az 1995-ös „Rest Of P. Mobil” albumon? Várható további ős-Mobil dalok leporolása?

Amit lehetett, már leporoltunk. További, kiadásra érdemes műről nem tudok, legalábbis az eredeti változatok alkalmatlanok, mind a zenék, mind a szövegek tekintetében. Bár, talán totális átdolgozásokat, átírt szövegeket el tudok képzelni… De azoknak meg már semmi közük nem lenne az, eredeti dalokhoz, tehát nincs sok értelme…

Mi indokolta a Honfoglalás '96 elkészítését, amikor 1984-ben megjelent a mű, 1995-ben pedig egy szimfonikus változat is?

Az, hogy a szövegén kívül, és az alapvető harmóniamenetet kivéve a zenei élmény teljesen más. Sok minden át lett hangszerelve. Újra lett gondolva az egész hangzás, máshová kerültek bizonyos hangsúlyok, az egész sokkal jobban szól. A '84-es eredeti felvétel meglehetősen primitív és gyengécske hangzását nem lehetett úgy hagyni. Muszáj volt újrajátszani, sőt , kibővíteni egy sokkal jobb, korszerűbb stúdióban. Amin lehet javítani, miért ne tennénk meg, és ez vonatkozik más P. Mobil dalokra is. A ’96-os rockverzió lényegében a szimfonikus Honfoglalás natúr rock része.

Ifjabb Tornóczky Ferenc érkezésével anno egy második gitáros érkezett a zenekarba. Hogyan fogadtad, hogy nem vagy egyedül?

Folyamatosan felmerült, hogy kellene még egy gitáros, mert bármilyen viruóz módon is játszunk, mégiscsak el kell valahogy fogadtatni a közönséggel is a billentyű nélküli hangzást. Trióban ez nem igazán lehetséges. Még a Ferikével együtt is gondot okozott néha egy egy dalt úgy megszólaltatni, hogy azért felismerhető maradjon az eredeti…

Mennyire tudtatok együtt dolgozni?

Valahogy az élet úgy hozta, hogy a zenészbarátaim döntő többsége gitárosokból áll… Hogy ez miért lett így, nem tudom... Talán a közös hangszer, a nagyjából azonos kedvenceink, a kimeríthetetlen beszédtémák a hangszerről és környékéről, nem tudom… Ferikével rögtön megtaláltam a közös hangot, egyébként is: a ’99 -es nyári turnén már játszott velünk, mint vendég - úgyhogy tudtam, ki fog a zenekarba kerülni. Szakmailag is örültem neki: rendkívül képzett gitáros, ráadásul minden műfajban, legyen az rock, blues, jazz vagy akár country, folk, a legmagasabb színvonalon gitározik. Igen sokat tanultam tőle az évek alatt.

Nekem úgy tűnt, hogy az idő előre haladtával egyre kevesebb szólót játszottál a koncerteken. Te döntöttél így?

Részben igen. Én mindig csapatban gondolkodtam. Természetes, hogy ahol két gitáros van, megosztjuk egymás között a szólókat is. Néhány szám szólóját pedig kifejezetten kérte, hogy hadd játszhassa ő. Természetes, hogy ezen sem volt vita, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen jó képességű fiatal zenészt vétek nem kihasználni. Különben is a fiataloké a jövő… Az meg, hogy az utóbbi időben kevesebbet szólóztam, az az utolsó, „Mobileum” lemeznek köszönhető - hiszen zömében a Ferike számai vannak rajta, a saját, hosszú szólóival…

Most, hogy ismét tiéd minden szóló, újra kellett tanulnod a repertoárt, vagy még mindig a kezedben van a teljes Mobil életmű?

Azt nem lehet elfelejteni... De valóban kicsit furcsa érzés volt 13 év után megint billentyűvel együtt játszani... Kicsi szokatlan volt... Dolgoztak a beidegződések is: néha az utolsó pillanatban tudatosult bennem, hogy most gitárszóló jön, és én játszom…

Miért készítettétek el 1999-ben a „Színe-java 1. - Színe” anyagot, és miért nem jelent meg a második része? Várható a közeljövőben „Színe-java 2. – Java” CD?

Mint a címből is kitűnik, egy speciális válogatáslemezről van szó. A régebbi dalok újragondolva, átírva csak gitárokra, az akkori zenekari felállásnak megfelelően, egy korszerűbb hangzásvilággal. A Színe-java 2. belátható időn belül nem várható, a következő három évben nem valószínű. Majd talán egyszer…

Lehet már tudni, hogy melyik dalok átdolgozásai kerülnek fel a speciális válogatás második korongjára?

Még nem lehet tudni, de ez egyelőre nem is aktuális. A P. Mobil honlapon volt ez ügyben közvélemény-kutatás is, és figyelembe vesszük majd ennek eredményét is. Egyébként én el tudok képzelni egy Színe-java 3-at is… Ha már megcsináltuk gitárokra a billentyűs számokat, akkor a két, csak gitáros új lemez egy részét pedig áthangszerelnénk billentyűkre is… Csak egy ötlet…

2010-ben egy új tétel került a Honfoglalásba. A koncerteken Papp Gyula Liszt Ferenc XV. Magyar Szimfóniájával egészítette ki a P. Mobil Honfoglalás szvitjét. Honnét jött az ötlet, hogy ezúttal a Rákóczi-induló kerüljön a műbe?

Lóránt ötlete volt, ugyanis mind a hangulata, mind témájának szellemisége abszolúte beleillik a többi tétel közé, sőt: kiegészíti az egész művet. Az ötlet nem volt vadonatúj, csak éppen kellett hozzá valaki, aki el is tudja játszani ezt az egyébként rendkívül nehéz zongoradarabot. Nem mindennapi virtuóz játéktudás szükségeltetik hozzá. A legtöbb zongorista nem is vállalja az előadását. Papp Gyula képes volt rá… Egyébként Gyulánk -évekkel ezelőtt- néhány zenésztársával: Németh Gáborral, Zsoldos Tamással és Sipeki Zolival foglakozott már ezzel a Liszt művel, elkészítették a Rákóczi-induló rock változatát. Aki kíváncsi erre is, meghallgathatja a „Papp Gyula és a Prédikátor” formáció „ A pokol tornácán” című, 1995-ös lemezén.

Az „Örökmozgó lettem” jó ütemben menetel a négyszeres platina felé, de a „Nagy P” sorozat egyéb kiadványai is nagyon jól fogynak. Úgy tudom, hogy a „4 rocktenor koncert” DVD is napok alatt aranyközeli eladásokat produkált. Mindeközben elég furcsa, hogy a média jelentős részét uraló döntéshozók -úgymond a „tömegigényre” hivatkozva- nem játsszák a P. Mobil felvételeit. Mit gondolsz erről az áldatlan állapotról?

Nemcsak a P. Mobil, de más rockzenekarok felvételeit is igen ritkán játsszák, és itt hozzá kell tennem, hogy a tömegigény valóban nem ez… Sajnos a kereskedelmi médiának a könnyed igénytelenséggel sikerült az elmúlt évtizedek alatt annyira lebutítania a zenehallgató közönséget, hogy már jó ideje az emberek nagy része nem is tud róla, hogy egyáltalán van-e még rockzene… Ez sajnos világjelenség… Gondolhatod, mennyire jól esik, amikor régen látott ismerőseim azt kérdezik, létezik-e még egyáltalán a P. Mobil...? Persze vannak azért kivételek. Néhány rádióadó felvállalja nagyobb százalékban a rockzenét is, vagy a közszolgálati televíziók is rendszeresen sugároznak rockzenét, illetve jazzt is, bár sajnálatosan rendszerint olyan időpontokban, amikor a célközönség nagy része még munkában, vagy iskolában van, illetve aludnia kell…

 
Hogy viseled az utóbbi idők tagcseréit?

Egy, vagy több tagcsere mindig szükségszerűség egy zenekar életében. Ez hozhat jót is, rosszat is. Ez utóbbi esetben persze újabb tagcseréket hoz magával. Emberileg persze mindenkit megvisel. Főleg, ha hosszabb közös munka után következik be, de nyilvánvalóan mindig komoly oka van. Sok csere volt valóban, annak ellenére, hogy mindig a legvégsőkig elmentünk, hogy ne legyen. A toleranciának a legvégső határain jártunk mindig… De amikor valamiből elég, akkor elég... Muszáj lépni, és ez érvényes azokra is, akik önként mentek el… de valójában ők is inkább megelőzték az elküldést… Azok, akik nem képesek legalább nagyrészben azonosulni a P. Mobil szellemiségével, illetve a Lóránt elvárásaival, vagy az emberi viselkedésük nem ütötte meg legalább a minimumot, mind kikerültek a zenekarból... Az, hogy néhány más zenekarhoz hasonlóan csak a pénz és az üzleti siker tartson össze minket, náluk soha még csak fel sem merült.

Az előbb említett P. Mobil szellemiség szerinted miért lehetett szálka egyes egykori P. Mobil tagok szemében is?

Ez főleg az utóbbi időkre vonatkozik. Nem mindenkinek volt szimpatikus az a kimunkált, jól begyakorolt, lelkiismeretesen összepróbált, a hibalehetőségeket és az esetlegességeket lehetőleg kizáró, az improvizációknak aránylag kevés teret nyújtó játékmodor, ami mindig is jellemezte a P. Mobil színpadi, sőt: stúdiómunkáját is. Kezdett elharapózni az a tendencia, hogy nem kell semmit agyonpróbálni, majd a színpadon kialakul a produkció. Lesz, ami lesz: a közönség majd élvezni fogja az ott, helyben megszülető, spontán zenélést, ezért elég nagyjából tudni a számokat. Hát mit ne mondjak... a közönség kicsit sem élvezte… Meg is kaptuk érte a magunkét rendesen, nem takarékoskodtak a negatív jelzőkkel. Ehhez még hozzájöttek némi politikai- sőt vallási nézetkülönbségeket hangoztató kinyilatkozások... Csak idő kérdése volt, mikor robban az időzített bomba… Végül aztán a „Gyöngyök és disznók” című és tartalmú dalszöveg meg is gyújtotta az igen rövid gyújtózsinórt.

Érthetetlennek tartom, hogy a zenekar feljátszotta, felénekelte a dalt, a „Gyöngyök és disznók” koncerten is elhangzott és csak ezek után kezdtek el lázongani a szöveg tartalma miatt egyes zenekari tagok... Kissé hiteltelennek tartom, hogy ezzel indokolták a kilépésüket. Ha annyira nem tetszett a dal miért játszották fel? Ha tényleg annyira vállalhatatlan a szövege, akkor miért adták elő élőben?

Először is: csak Egon lázadt fel a szövege, pontosabban egy mondata miatt és saját magyarázata szerint csak a lemezfelvétel alatt, illetve után tudatosodott benne a szöveg tartalma, hiába játszottuk már hónapok óta rendszeresen, valamiért nem figyelt oda, nem tűnt fel neki, hogy ebből még baja származhat, mint iskolaigazgató, nem vállalhat fel ilyen szövegtartalmat: „mit hoz a holnap, nem tudhatod, vasárnap helyett szombatot”. Matyinak és a Ferikének is voltak fenntartásaik: túlságosan szélsőséges meglátásnak tartották ezt a mondatot, azonban ettől még eszük ágában sem volt kilépni, de miután állítólag Lóránt azt üzente nekik, hogy rájuk sem számít már a P. Mobilban, elmentek Egonnal együtt. A dolog érdekessége, hogy rákérdeztem Lórántnál erre a bizonyos „elbocsátó szép üzenet”-re, közölte, hogy nem is tudott róla, soha, semmi ilyesmit nem üzent. Végzetes félreértés történt…

Sosem jutott eszedbe, hogy te is máshol folytasd?

Nem, soha. Amikor 1985 végén szüneteltette magát a zenekar, az volt az utolsó mondataim egyike, hogy nekem a P. Mobil az utolsó zenekarom… Eddig még tudtam tartani ezt kijelentésemet, még akkor is, ha közben, '88-89-ben Závodi Janóval csináltunk egy hobbizenekart, illetve később megalakult az első Tunyogi Rock Band: Tunyóval, Bajnokkal, Dömével és velem.

Miért alakult az a banda?

Ez már az újraszerveződő P. Mobil előfutára volt, pedig akkor még fel sem merült, hogy újraéled a zenekar… Bár én szinte rögeszmésen bíztam ebben. Nem is gondoltam soha, hogy a P. Mobilnak örökre vége… Mindenesetre nem a P. Mobil helyett alakult a Tunyogi Rock Band. Egyszerűen jólesett újra együtt zenélnünk. Eleinte nem is akartunk P. Mobil számokat játszani, de a közönség kikövetelte: néhány angol nyelvű darab után muszáj volt P. Mobilt is játszanunk, már csak az életveszélyes fenyegetések miatt is …

Még Zefi érkezése előtt kiléptél a Tunyogi Band-ből. Miért döntöttél a távozás mellett?

Ez nagyon egyszerű: végre újjáalakult a P. Mobil, tehát az én számomra okafogyottá vált a TRB léte… Teljesen értelmetlen volt ugyanazt a műsort előadni: hol P. Mobil, hol TRB néven. Ráadásul Tunyó elvállalt olyan fellépéseket is, ami teljesen méltatlan és megalázó lett volna: Például diszkókban, éttermekben, esküvőkön is fel akart lépni. Közöltem vele, hogy ez képtelenség, és kiléptem… Néhány hét múlva már a Závodi Janó gitározott a TRB-ben… Mindenesetre ezek az események is közrejátszottak abban, hogy Tunyó a Bajnokkal és a Zefivel együtt '96 végén kikerült a zenekarból. Lóránt addig bírta toleranciával… Zefi pedig talán már másnap beszállt a TRB-be túlélni.

A Tunyogi Band és a későbbi TRB tagjaival tartod, tartottad a kapcsolatot?

Ha találkoztunk, persze, elbeszélgetünk erről-arról, bármiről. A legutóbbi időkig jó volt a viszony közöttünk, még közös megmozdulásaink is voltak, hiszen Mareczky Totóval kiegészülve R (Régi) Mobil néven fellépéssorozatot is akartunk, ami Tunyó állapotromlása miatt sajnálatosan rövidre sikerült, vagy egy másik alkalommal együtt játszottunk a Cserháti Pityi emlékkoncerten… Sajnos mára már hidegebb lett a viszony köztünk. A fentebb már megemlített, a P. Mobil archívum kiadása miatti akadékoskodásuk rendkívül sok kárt okozott a P. Mobilnak, az ArtMedia kiadónak és a Rockinform szerkesztőségének is…

Mély csalódottságot éltem át, amikor megtudtam, hogy a „Nagy P” sorozat folytatása csúszni fog az egykori tagok akadékoskodása miatt. Sok ember sokórányi komoly munkája fekszik az előkészített anyagban, ráadásul pont az előbb említett MobilMánia tagjainak legjobban sikerült, korábban kiadatlan P. Mobilos felvételei lettek összeválogatva és feljavítva. Ez nemcsak a zenekarral és a közönséggel szemben vállalhatatlan hozzáállás, de hatalmas öngól is. Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy a főszereplők, egykori társaid hátráltatják a P. Mobil életmű megjelentetését?

Tulajdonképpen már meg is válaszoltad a kérdést. Ugyanezt éreztem én is. Érthetetlen számomra az egész. Ráadásul ezzel a hozzáállással saját maguknak is csak rosszat tette: sokan éppen emiatt utálták meg őket…

Miért pont te írtad meg a P. Mobil történetét bemutató könyvet?

Mert senki más nem akarta, illetve tudta hitelesen megírni. Két kísérlet is történt. Az egyik még a '80-as években. Az Ifjúsági Magazin akkori főszerkesztő helyettese, Czippán György elkezdte összegyűjteni a könyvhöz szükséges anyagokat, fotókat, stb. Néhány fejezet, riport el is készült, ezek egy részét fel is használtam, de aztán valamiért leállt a további munkával. Máig nem tudom, hogy miért, de jó, hogy szóba került, meg fogom kérdezni tőle… Viszont elkészült egy másik írásmű a P. Mobilról, Szakács Gábor tollából, aki ugyan rutinos zenekartörténet-írónak számít, most mégsem sikerült neki... bár Lóránt akarata ellenére megjelent a könyve, - amit még kéziratként a megjelenés előtt én is elolvastam. Figyelmeztettük, illetve megkértük Szakács Gábort, ez az írás így ne jelenjen meg, mert ez nem a P. Mobilról szól. A zenekar nem is ilyen. Teljesen félreviszi az olvasót, hiteltelen, tele van tárgyi tévedésekkel. Ennek ellenére közölte velünk, hogy ő így látja és azt ír, amit akar. Lényegében saját maga köré írta a történetet, néhány hónapos Gesarol tagságára alapozva... Hirtelen felindulásomban azt találtam mondani Lórántnak, hogy ennél még én is jobbat tudnék írni… Persze megmosolygott... Jogosan, hiszen semmiféle írói előképzettségem nincsen… Néhány hét múlva aztán bejelentettem az egész zenekarnak, hogy elkezdtem megírni a P. Mobil valódi történetét.

Némi hiányérzettel olvastam a könyvedet. Az érteni vélem, miért nincsenek benne szaftos történetek, bulvárbotrányok, illetve miért nem teregetted ki a szennyest. Viszont úgy érzem bizonyos felvételekről és azok hátteréről lehetett volna még mit mondani, illetve jó néhány P. Mobillal kapcsolatba hozható személy véleménye színesíthetné a munkád. Jól tudom, hogy tervezed a folytatást?

Igen, jól tudod: lesz második könyv is. Ezt egyébként már az első könyv megírásakor tudtam. Szándékosan hagytam ki sok mindent, két könyvre való anyagot nem lehet egyben megírni. A második P. Mobil könyv három fő részből áll: egyrészt az azóta történt események a zenekarban és körülötte. Másrészt pedig hosszabb riportok a zenekar jelenlegi- és volt tagjaival, újságírókkal, az igazán kitartó rajongótábor néhány tagjával, olyan zenészkollégákkal, akiknek volt közük a zenekarhoz. Mindenki azt nyilatkozhat, amit csak akar, én nem fogom cenzúrázni. Harmadrészt az azóta előkerült archív fotóknak, újságcikkeknek, riportoknak szintén helyük lesz a második könyvben - természetesen a kibővített diszkográfiával és dalszöveggyűjteménnyel együtt. Hihetetlen mennyiségű fotó áll megint a rendelkezésemre. Az első könyvbe körülbelül 4000-ből válogattam, jelenleg minimum 40.000 újabb van…

A P. Mobil könyv első CD melléklete: a „Múlt idő 1973-1984” című album az 1973-1984-es korszak átfogó és alapos ritkaság-gyűjteménye, viszont a Múlt idő 1985-2007 című második korong eléggé össze lett csapva. Az 1985-1994, illetve a 2003-2007 közötti időszak teljesen kimaradt. A „Nagy P” sorozat megjelenésével pedig a „Honfoglalás '96” duplázott újrapublikálása értelmetlennek tűnik. Tervezitek a könyv második CD-jének javított változatát?

Nem igazán, sőt egyáltalán nem vettem részt a Múlt idő 2 összeállításában… Igaz, az elsőében sem… Az a sajnálatos tény áll fenn, hogy erősen megcsappant azoknak a daloknak a száma, amiket érdemes volt feltenni a 2-es CD-re. Ebben az időszakban a zenekar részéről csak kevés felvétel készült a koncerteken. Az 1985 és 1994 közötti évek persze hogy kimaradt , nem is lehet számon kérni, hiszen nem is volt zenekar, a hosszú leállás alatt nyilvánvalóan nem is készülhetett semmi… A közönség sem küldött használható korábbi, vagy későbbi felvételeket. Nem technikailag nem jók, hanem semmi különleges érdekesség, ritkaság nincs bennük. A nem publikált dalok kevés kivétellel már mind közre lettek adva. Egyszerűen a közelmúltban évek maradtak ki az archiválás terén, valószínűleg ezért lehet a hallgatónak összecsapottság érzése.

Azért egy következő kiadáson bőven lehetne mit javítani rajta. A négyszer megjelent Honfoglalás '96 helyett lehetne a máig kiadatlan '94-es Fradipályás Honfoglalás vagy 2007-es Rockarénás koncertváltozat. A háromszor megjelent Tunyós Transsylvania helyett felkerülhetne rá a Rudános klip-változat. De sok rajongó számára már elérhetetlenek a Radics Emlékkoncert felvételei, vagy az általad is említett R. Mobil Cserháti Pityi Emlékkoncert jobb pillanatai... A '85-ös Ferós Asszonyt akarok, a Babolcsai néni korabeli változata, a Babolcsai néni Rudános változata, és a sor hosszan folytatható...

Javítani mindig mindenen lehet. Olyan zenei összeállítás még nem született meg, ami mindenki ízlésének megfelelt volna. Ráadásul a kedves közönség igencsak telhetetlen: mindent akar, már a tegnapi megjelenés is késő…Erős túlzással, de lényegében minden hónapban szeretne egy újabb CD-t, vagy DVD-t… és ez még akkor is igaz, ha tudom, nagyon hosszú volt az a több, mint tíz év, ami alatt nem publikáltunk semmit. Ezért túl sok az adósság, a behozni való… Egyszerűen nem lehet mindenki kedvére tenni, ezt muszáj tudomásul venni. Ami pedig a szóba-jöhető felvételeket illeti: nem minden alkalmas a kiadásra ilyen-olyan okok miatt. Amik kimaradnak, azoknak vagy a technikai minőségük nem megfelelő, -tehát vagy a hang, vagy a kép minősége nem üti meg az elfogadható mértéket-, vagy az egész érdektelen, unalmas. Némely esetben pedig művészi, tartalmi szempontból értéktelen. És mindezt ne a közönség döntse el. Ezt a jogot fenntartjuk magunknak. Éppen elég sok elborzasztó példa van pl. kazettás-magnókkal rögzített, vagy akár keverőpultból felvett, majd CD-n kiadott kalózlemezekből. A közönség meg, -még a rajongók is- szörnyülködnek aztán, miután meghallgatták, mi volt ez a borzalom… Nem véletlen, hogy az ilyesmi ellen minden zenekar tiltakozik. Csak azért nem fog megjelenni, hogy meglegyen, és nem számít milyen... Egy bizonyos színvonal alá nem mehetünk. Hidd el, amit lehet megmentünk és közreadunk, azok közül is, amiket felsoroltál...

Mennyire engedi a Lóri, hogy ilyen ügyekbe beleszólj, illetve beleszóljatok P. Mobil tagok?

Bárki elmondhatja, elmondhatta az ötleteit egy új kiadvánnyal kapcsolatban, de Lóránt az utólagos okoskodásokat nem szereti, hogy miért nem inkább így lett jobb lett volna másképp …Ha megállapodtunk valamiben , tartsuk is be Ha valaki meg semmit nem mond, nem szól bele semmibe, akkor az fogadja el a döntést , úgy, ahogy van.

Milyen felszerelésen játszol most? Miért?

Marshall erősítőket használok a JMC 800-as szériából. Egy 50 és egy 100 Wattost, hozzávaló Marshall típusú Custom Build építésű 300 illetve 400 Watt teljesítményű hangfalakkal. Ezekhez jön egy Boss GT 6-os gitár effekt-processzor. Hogy miért éppen ezeket használom? Nagyon sok erősítőt, effektet kipróbáltam már a hosszú évek alatt: régen, a kezdeteknél is, de mostanában is, és egyszerűen nem találtam még jobbat ezeknél. Tudom, ez egyéni ízlés kérdése, -mások más felszerelésre esküsznek-, nekem ezek a legalkalmasabbak, legalábbis élőben… A stúdiómunka egy más tészta: a steril körülmények miatt más erősítők, effektek is szóba jöhetnek…

Megvan még a Magyarország-alakú gitárod? Mostanában a bulikon csak Stratocastert látni a kezedben...

A Magyarország alakú gitár soha nem volt az enyém. Határidő nélkül, kölcsönbe volt nálam, de miután a P. Mobil könyvben azt merészeltem leírni, hogy a mester nem egyedül készítette, hanem az akkor még nála tanuló Medgyesi Tiborral együtt, felhívott telefonon, hogy én mit képzelek, az kizárólag az ő keze munkája, más hozzá sem ért… Hiába mondtam neki, hogy rosszul emlékszik, hiszen a saját szememmel láttam a műhelyben többször is, amikor Tibi dolgozgatott rajta, nem akart emlékezni rá... Jól összevesztünk és a végén visszavette a gitárt. Egyébként is, szerinte nem reklámoztam eléggé a hangszert, ami szintén a szerződés része volt. Persze tudom, hogy a háttérben a mester és tanítványának az időközben nagyon megromlott viszonya van… A legtöbb gitáros már Medgyesihez jár javíttatni, vagy készíttetni, de ebbe most ne menjünk bele… Mindegy, olyan nagyon nem sajnálom. A gitár nagyon szép, de az alakja miatt rendkívül kényelmetlen volt játszani rajta. Igazából nem szerettem… Viszont nem véletlenül játszom már közel 30 éve Fender Stratocasteren. Ez az a gitár, aminél jobbat, az én ízlésemnek megfelelőbbet alig tudok elképzelni, mind a hangját, mind a használhatóságát tekintve. Nyilván ez is egyéni ízléshez köthető, de nekem már kézbe venni is gyönyörűség, akármilyen ütött-kopott is lett az évek alatt… A háttérben azért van még nálam minden koncerten másik hangszer is tartalékban: húrszakadás, vagy bármi más probléma esetére. Egy fehér, kissé feljavított koreai licenc Stratocaster, és egy, -a Gibson leányvállalatának-, az Epiphonnak egy Les Paul típusú, szintén kissé feljavított gitárja. Ez utóbbit biztosan fogom használni az új lemez stúdiómunkáinál, és utána talán még élőben is.

Az utolsó években egyre több idegen zenei betéttel, rövid feldolgozással bővültek a koncerteken a Mobil dalok. Mennyiben érezted magadénak ezt az előadásmódot?

Semennyire, mert bár nem vagyok ellene az ilyesminek, én szeretem, ha az idegen zenei betét helye ki van találva: nem esetleges, szervesen beleépül az adott dalba, nem lesz idegen a hangzása... Mindezek az Egonnak köszönhetőek, aki sokszor jó érzéssel, jó ízléssel színesítette a dalokat, de amikor csak úgy kapásból, szinte minden P. Mobil számba becsempészett valami Hendrix vagy más motívumot, ez már az előadás rovására ment, és persze a közönség is észrevette, hogy baj van az összhangzással… Sajnos gyakran Ferike és Szakadáti Matyi is mentek az Egon után, és percekre eluralkodott a káosz…

Most, hogy Egonék távoztak továbbra is lesz ilyesmi, -Lóri szavaival érve: „hülyeség” a dalokban, vagy visszatértek a gyökerekhez, az eredeti koncertváltozatokhoz?

Elképzelhető, hogy lesz. Régen is volt ilyesmi, csak előre megtervezetten… Lóránt inkább külön blokkokat szeret képezni az ilyen hülyeségekből, vagy a klasszikus angol-amerikai rockslágerekből… Egyébként pedig a közönség is szerette mindig az ilyen külön blokkokat, ha nem voltak túl hosszúak…

A megváltozott helyzetben is tervezel szólólemezt, vagy most csak a „Vírus” munkacímű -2010-re ígért- új P. Mobil nagylemez anyagán dolgozol?

A szólólemezem tekintetében semmit nem változott a helyzet. Továbbra is rajta vagyok, hogy minél hamarabb megjelenhessen. Rengeteg zeném készen van, de szövegek még hiányoznak… Természetesen, mint mindig, most is az új P. Mobil lemez elkészítése az első, ami már csak 2011-ben fog megjelenni.

Csak 2011-ben?

Igen, talán húsvétra… vagy inkább nyár elejére… Remélem, nem kezdődik újabb ígérgetőverseny.

Papp Gyula billentyűssel, Szebelédi Zsolt dobossal és Tarnai Dániel basszusgitárossal kiegészülve ismét minden poszt be van töltve a Mobilban. Miért tartott a tervezettnél tovább az utódok kiválasztása?

Nem tudom, hogy tovább tartott-e... Az ilyesmit egyébként sem lehet megtervezni: addig kell keresni, amíg meg nem lesz az igazi… Sokáig tartott, de meglettek az igaziak, és nagyon jól választottunk…

Ezt én is így látom. A két fiatal szenzációs. Papp Gyula pedig egy zeneileg megkérdőjelezhetetlen rocklegenda, aki másodszorra lett a P. Mobil tagja. Gyuláékkal sok minden fog változni a Póka korszakhoz képest?

Alapvetően a hozzáállás más. Az arrogancia és a lekezelő modor remélem örökre száműzve lett a P. Mobilból… és nem csak Gyula miatt. Zsolt és Dani ugyanúgy részesei ennek az új szellemiségnek.

Hogy haladtok a munkával?

Újra érzem a közös munka, az alkotás örömét. Még a Kutyából szalonna lemez készítésénél éreztem valami ilyesmit, de azóta sajnos nem... A dalok most születnek, szépen sorban, egymás után. Ötlet van rengeteg, méghozzá mindenkinek: a P. Mobil összes tagja szerzőként is közreműködik majd az új lemezen. Jó kedvvel, örömmel dolgozunk: érezni ezt a már elkészült dalokon is…

Az új anyag mellett koncerteztetek is. Lassan a végéhez közeledik a „Gyöngyök és disznók” turné. Visszatekintve hogyan értékeled a legújabb P. Mobil formáció bemutatkozását? Illetve milyennek érzed a közönség reakcióját?

Nem volt semmiféle gond sem a bemutatkozásokkal, sem a reakciókkal: úgy fogadták őket mindenhol, mintha ezer éve a P. Mobilban játszanának… Azonnal szimpatikusak voltak mindeni számára, ez is igazolja a választások gét… Lacikát ugyanígy elsőre befogadták… A turnéval csak az egy baj volt, hogy rendkívül rövidre sikeredett, bár még hol van az év vége...

A paksi és a miskolci bulira profi filmfelvétel is tervbe volt véve. Mindkétszer elmosta az eső a bulit. A Diósgyőri Várba tervezett előadás el is maradt. Ott állva, nem hittem a szememnek. Azon csodálkoztam, hogy az özönvízszerű esőzés nem mosta el a várat... Ennek ellenére az esővíz áztatta főpróbán és a másnapi pótelőadáson is készült pár felvétel. Van, ami használható? Lesz még az idén új DVD, vagy ez a terv is csúszik?

A paksi filmfelvétel tervéről nem is tudtam, most, tőled hallok erről először … A diósgyőri több kamerás rögzítést valóban elmosta az özönvíz. Másnap a koncertet egy barátunk, Szatmári András, az internetes P. Mobil rajongói klub vezetője megörökítette ugyan egyetlen kamerával, de hát ugye, ez nem az igazi… Nem valószínű, hogy ebből hivatalos DVD készül. Otthoni felhasználásra remélem, kapunk egy-egy másolatot, de a hangfelvétel talán használható lesz. 24 sávban, -tehát keverhetően-, utómunkálatokra előkészítve rögzült, ebből elképzelhető egy koncert-CD.

Sok sikert kívánok ehhez a projekthez is! Köszönöm a beszélgetést. Isten áldását és békességét kívánom neked és a P. Mobil többi tagjának is!

http://www.mobilizmus.hu