Dátum: March 08, Thursday, 12:00:00
Téma: Cikkek

A CIKIPÉDIA egy cikksorozat a rockzenét megzavaró, olcsó és megtévesztő dolgokról. Idetartozhatnak az üres, vagy bárgyú dalszövegek, végtelenül rossz zenék, zenekarok, és az olcsón elpukkantott ötletek. "Láss, ne csak nézz!"

A klónok háborognak - Hogy kultusza van a P.Mobil zenekarnak, azt eddig is tudtuk. Túlélte legnagyobb vetélytársát, a Piramist. Házibulikon, sörnapokon még mindig elsőszámú kedvenc a Menj Tovább és a Kétforintos dal. Évről évre sorra alakulnak a P.Mobil utódzenekarok. Az országban harmincnál is több zenekar él meg az Utolsó cigarettából, és még mennyien vannak, akik esküvőkön, falunapokon, vagy egyéb gagyi parádén díszelegnek az ő zenéjükkel. Sokan közülük megértették a róluk szóló Cikipédiát, de voltak, akik felháborodtak a cikk olvasásakor, mert nekik – szerintük - ugyanannyi joguk van előadni ezeket a dalokat, mint Schusteréknak. Hmmm...

Ezek szerint ők nem értették meg az üzenetet. Jelen esetben nem jogi kérdés, hogy ki játszhat P.Mobilt, sokkal inkább az etikai. Nagyon úgy tűnik, hogy az új Mobil „tribute” zenekarok egyedül már nem képesek felnőni a feladathoz, amely nem más, mint a saját szerzeményekkel való közönség gyűjtése, megtartása. Úgy tűnik, ha nem lenne koncertjeiken valamelyik Mobil sláger, hamar kiürülne a nézőtér. Ha ez így van (miért is ne lenne így?), akkor ez nem több mint önáltatás, mert a taps nem nekik szól, hanem az eljátszott örökzöldeknek, és mégis mennyi embert tart el ez a zene.

A Cikipédia ezen részének a címe: A Klónok háborognak. A sok „kicsi én”. Pedig nem kellene. Fölösleges ez a hőbörgés, mert a cikk arról szól, hogy valamilyen módon agyon nyomják a P.Mobil kultuszt. Ha tudatos, akkor nincs mit hozzáfűznöm, mert ez nem szép dolog (kifejezetten gusztustalan), ha pusztán a dalok iránti szeretet, akkor nyilván megértik, hogy le kell ezzel a tendenciával állni, már csak kedvencük tisztelete miatt is, ha megélhetési forrás, az pedig az előadót önmagát jellemzi.

Névtelenek, Mobilban nevet szerzettek és más ismert előadók (akiknek egyébként van saját jól eladható daluk), végre kibújhatnának a P.Mobil árnyékából, és megmutathatnák mit is tudnak igazán. A magyar rock zene ezért is tart a béka segge alatt, mert sokan félnek az önmegvalósítástól... vagy éppen képtelenek rá. Inkább „tribute” bandákba tömörülnek és „idegen tollakkal szárnyalnak az égen”, így kialakul róluk egy hamis kép. Értem én, hogy legtöbben közülük ötven meg hatvan évesek, de éppen ezért kellene, hogy dolgozzon bennük a megmutatni vágyás érzése. A tapasztalat adjon nekik erőt, hogy ennél többre, jobbra is képesek. Ha meg nem képesek, akkor minek? A múltkori cikkben felhoztam már Bencsik Samuék példáját, akiknek sikerült örök érvényű dalok sorát írniuk a P.Mobil után. Nekik nem kellett többet a múltra támaszkodni. (Ez lenne a követendő példa...)

Tudom én, hogy nagy felelősség az embereknek önmagukat adni, mert ha nem jön be az új elképzelés, mihez kezdjen a zenész, aki semmi máshoz nem ért, csak a szórakoztatáshoz. Tíz ember előtt nem játszhat, és nem is élne meg, mégis azt mondom, hogy fel kell vállalni a terhet. Ilyenkor a hőbörgés, a sértődöttség nem segít. Csak a munka, és abban hinni. Annak mindig megvan az eredménye, még ebben a nehéz világban is. Az is igaz, hogy minden ember más. Vannak improvizatív egyéniségek és vannak olyan nagyszerű zenészek, akik egy az egyben lehoznak bármit, de saját ötleteik nincsenek. Ez nem bűn. Minden tehetség és lehetőségek kérdése.

A Kalapács zenekarnak is voltak már olyan koncertjei, ahol nem nyomtak Pokolgép számokat – és bár hiányzott a közönségnek – mégis jól érezte magát mindenki. Voltam már olyan Hobó, Mobil, Beatrice, Edda bulin is, ahol alig nyúltak a „jól beváltakhoz”, mégis sikeres volt fellépésük. Úgy látszik az eredetik meg merik tenni, hogy bátran felvállalják az újat, miért nem merik ugyanezt meglépni a másolatok is? Talán éppen ezért, mert csak másolatok...

Írta: Fiery (2012.03.08.)